HTML

Vaszari Tamás

Tisztelt Látogató! Amikor ezt a blogot életre hívtam, akkor sokat gondolkodtam azon, hogy miről is kellene szólnia. Végül úgy döntöttem, hogy mindent leírok, ami a múltban hatással volt rám. Szívből remélem, hogy az olvasottak Önre is inspirálólag hatnak majd! Az egyes témákat a saját véleményemmel is kiegészítettem, és arra kérem a Kedves Olvasót, hogy ha Önben megfogalmazódik valami, akkor írja meg nyugodtan! Hátha új gondolatokat ébreszt vele valaki másban is… Köszönettel: Vaszari Tamás

Címkék

Amazon.com (1) arculattervezés (1) ártárgyalás (1) ártárgyalás tréning (1) aspirációs csoportok (1) atomenergia (1) aukció (1) A művészet mint üzlet (1) befektetés (4) Carmine Gallo (1) cégér (1) céges honlap (1) cégtörténet (1) cellular organisation (1) CMS (1) dekoráció (1) demográfiai hatások (1) demotgráfia (1) deomgráfiai hatások az ingatlanpiacon (1) diplomácia (1) divat (1) erőműépítés (1) értékesítés (3) értékesítési ismeretek (1) értékesítési technikák (3) felnőtt (1) felnőttképzés (1) fogyasztói aspirációk (1) fogyasztói döntések (1) framework (1) gazdaságfejlesztés (2) GLOBE (2) gyűjtés (1) homlokzat (1) honlap (1) honlapkészítés (1) ingatlan (1) ingatlanbefektetés (1) ingatlanbefektetés és menedzsment (1) ingatlanpia (1) ingatlanpiaci elemzés (1) innováció (1) innováció-menedzsment (1) inside-out (1) Kautz konferencia (1) Kelet-Európa (1) kereskedelem (1) kirakat (1) kisvállalkozás (1) kockázati tőke (1) kovács tünde (1) Közép-Európa (1) közép-Kelet-Európa (1) közgazdaságtan (2) lakáspiac (1) magyar-orosz kapcsolatok (1) marketing (2) marx (1) másodlagos piac (1) megapolisz (1) menedzsment (5) Mercedes-Benz (1) molinó (1) Moszkva (1) MSPR Üzleti Iskola (1) Műgyűjteni de hogyan? (1) műgyűjtés (3) műgyűjtő (1) műgyűjtó (1) műkereskedelem (2) műtárgypiac (1) művészet (1) nagyvállalatok (1) német-orosz kapcsolatok (1) Németország (1) Nemzetközi kapcsolatok (1) online marketing (1) orosz-német kapcsolatok (1) Oroszország (4) Oroszország fejlesztési stratégiája (1) Orosz gazdaságfejlesztés (1) orosz közigazgatási rendszer (1) orosz regionális politika (1) outside-in (1) Paks II (1) piaci verseny (1) prezentáció (1) prezentációtechnika (1) professzionális értékesítés (1) programozás (1) Putyin (1) Putyin-adminisztráció (1) Rába (1) recenzió (2) Rechnitzer János (1) sales (1) spin-off (1) start-up (3) startup (1) Steve Jobs (2) stratégiamenedzsment (1) szejtes szerkezet (1) szervezeti kultúra (1) településhálózat (1) térelmélet (1) tréning (1) tudásmenedzsment (2) üzletfejlesztés (1) üzleti angyal (1) vállalatirányítás (3) vállalati struktúra (1) vállalatvezetés (1) vállalkozás (2) vállalkozásfejlesztés (2) városfejlődés (2) vaszari andrás (1) versenyképesség (2) vevőszolgálat (1) vezetés (1) Vezetéstudomány (1) vezetői kompetenciák (2) vezetőképzés (2) weboldal (1) Címkefelhő

Friss topikok

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Gondolatok az áruk másodlagos piacának sajátosságairól

2015.10.28. 20:05 :: Tamas Vaszari

Közgazdasági megközelítés

Mielőtt rátérnénk az árucikkek másodlagos piacának bemutatására, előtte nézzük meg, hogy tulajdonképpen mi is maga a fogyasztás? A fogyasztás a tárgyak beszerzését, és használatát (egészen az elfogyasztásig) foglalja magába, amelynek köszönhetően a vevő valamely szükségletét kielégítheti. Ha szolgáltatást vesz igénybe, akkor is szükségletet elégít ki, de ebben az esetben a kapott árut nem elfogyasztani akarja, hanem a szolgáltató idejét, munkáját és eszközeit kívánja elhasználni arra, hogy a saját céljait elérje. Másodlagos piacról természetesen csak a megfogható áruk esetében beszélhetünk, ahol az első tulajdonos az árut nem fogyasztotta el teljes mértékben, s a még meglévő használati értéket készen áll áruba bocsátani. A használtcikket vásárló vevő akkor hoz optimális döntést, ha nincs szüksége a megvásárolt áru teljes elfogyasztására, s emiatt számára az is elegendő, ha csak „félúton száll be” a folyamatba. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az illető nem engedheti meg magának, hogy egy 100%-ban elfogyasztható, vagyis új árut vegyen, vagy a piacon nem érhető el ilyen árucikk.

A használtcikkek piaca rengeteg szegmensből áll, hiszen ide tartozik

  • a használt ingatlanok piaca,
  • a használt autók adásvételei,
  • a használtruha üzletek,
  • az antikváriumok,
  • a régiségkereskedések,
  • a vásárok,
  • az olyan online portálok, mint az eBay, a Vatera vagy a Jófogás.

 

Okos döntés vagy ráfizetés?

Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi számít jó vásárnak, s mi nem? Ha azt vesszük, hogy egy új, 100%-ban elfogyasztható áru vételára szintén 100%, és vesszük a bátorságot, hogy kijelentsük, hogy a használat során a tárgy használati értéke csökken, akkor a használtcikk vásárlója akkor jár el helyesen, ha termék elhasználódásával egyenes arányban csökkenő árszínvonalon sikerül nyélbe ütnie az üzletet. Ha ennél olcsóbban jutott hozzá, pl. egy 50%-ban elhasznált tárgyat az eredeti árának 20%-áért tudott megszerezni, akkor jó vásárt csinált, ha viszont annak 80%-áért, akkor ráfizetett. A műtárgyak esetében sokkal bonyolultabb a helyzet, mint egy épület, autó, műszaki vagy ruházati cikk esetében, mivel itt a művészi és az előszereteti érték is megjelenik az árban. Egy műtárgy ráadásul alig használható valamire, s leginkább csak díszítő funkcióval bír. Ebben az esetben az árat a műtárgy kvalitása, az alkotó személye, az állapot, az előtörténet, az ismertség, a korszellem és a közízlés határozza meg, amelytől a konkrét üzleteket kötő felek bármikor eltérhetnek. 

4_original

Kép: Funzine

Tudás nélkül nem megy...

A használtcikk piacon megjelenő vevők esetében két csoport között tehetünk különbséget: vannak, akik kényszerből jelennek meg a piacon, és vannak, akik önszántukból. A kényszerítő tényezők közé soroljuk a szűkös anyagi lehetőségeket vagy a korlátos piaci keresletet (amikor az adott áruból nem érhető el új). Az önkéntes belépők esetében a használtcikkek vásárlását a gyűjtőszenvedély, a takarékoskodás vagy a kellemes időtöltést, szórakozás motiválhatja. Bizonyos helyeken a használtcikkek utáni vadászat szinte beépült a szubkultúrába, s hirdetői a saját kifinomult ízlésüket hangoztatják, ami véleményük szerint segítségükre van abban, hogy a használhatatlan vacakok közül ki tudják válogatni a valódi értékeket. Természetesen, mindez nincs kizárva, de a sikerhez a szemfüles vásárló jobban tesz, ha némi tudással is felvértezi magát. Például, nem árt ha tisztában van a keresett áru tulajdonságaival, élettartamával és kopási sebességével, minőségével, tartósságával, s annak a kornak szellemével, divatjával, amelyben az adott tárgy készült (Gregson Crewe 2003/117). A tudás másik része a használathoz, és a tárgy új funkciójához kötődik. Ahhoz ugyanis, hogy a tárgyat (különös tekintettel a művészeti alkotásokra és a designtermékekre) el tudjuk helyezni egy olyan környezetben, ahol érvényesül és megmutathatja szépségét, biztos stílusérzékkel és kreativitással kell rendelkeznünk. Az sem árt, ha ismerjük a belsőépítészeti és művészeti stílusokat, a nyerő színkombinációkat és a gyártási eljárásokat. Sokak számára az efféle kreativitás egyet jelent az önkifejezéssel is, hiszen lehetőséget teremt számukra, hogy megmutathassák egyéniségüket, s azt, hogy ízlésük mennyire eltér a tömegtől. Erre egyébként különösen a középosztály körében találunk példákat, amelynek tagjai korlátos, de viszonylag kiszámítható jövedelmüket igyekeznek a lehető leghasznosabban elkölteni, s ennek tanulmányozására, tervezésére készek időt, s energiát áldozni. A retro- és a régiségek gyűjtögetői közül néhányan kifejezetten a tudásukra büszkék, amikor azt demonstrálják környezetük felé, hogy ők a megvásárolt tárgyak történetéről, funkciójáról vagy alkotójának életútjáról többet tudnak, mint az átlag.

És milyenek az eladók?

A kereskedőknek természetesen szintén megvan a saját eszköztára, amellyel egyrészről sajátos hangulatot teremtenek, másrészről igyekeznek meggyőzni potenciális vevőiket. Az értékesítés során az eladók a használtcikkeket letűnt korok hangulatával, híres emberekkel vagy egy ma már eltűnt gyártási minőséggel hozzák kapcsolatba, amikor azt állítják, hogy „ez még békebeli” vagy „régien a nagyuraknak is ilyen volt”, netán „ma már ilyet nem gyártanak”. Ha a kereskedő ügyes, akkor a zsákmány után szimatoló, önmagát szinte vadásznak érző vevőt könnyen meggyőzheti róla, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom, s jobban tesz, ha lecsap a lehetőségre.

Leginkább csak hobby

Ugyanakkor, még a legelszántabb gyűjtögetők is elismerik, hogy piacok, régiségvásárok és üzletek látogatása legfeljebb csak hobbinak jó, ugyanis a keresgélés rengeteg időt emészt fel. Ha pedig az embert egy ilyen helyzetben nem a kedvtelés vezérli, akkor bizony a tevékenység megítélése könnyen negatívvá válhat.

Felhasznált irodalom:

Gregson N. – Crewe L. (2003.): Second-Hand Cultures, Berg, New York, Amerikai Egyesült Államok

Hasonló blogbejegyézsek

Magyar nyelvű könyvek a műgyűjtésről

Jegyzetek a művészvilág és a műkereskedelem működéséről

Szólj hozzá!

Címkék: műgyűjtés gyűjtés befektetés műkereskedelem másodlagos piac műgyűjtó

A bejegyzés trackback címe:

https://vaszaritamas.blog.hu/api/trackback/id/tr698030010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása