HTML

Vaszari Tamás

Tisztelt Látogató! Amikor ezt a blogot életre hívtam, akkor sokat gondolkodtam azon, hogy miről is kellene szólnia. Végül úgy döntöttem, hogy mindent leírok, ami a múltban hatással volt rám. Szívből remélem, hogy az olvasottak Önre is inspirálólag hatnak majd! Az egyes témákat a saját véleményemmel is kiegészítettem, és arra kérem a Kedves Olvasót, hogy ha Önben megfogalmazódik valami, akkor írja meg nyugodtan! Hátha új gondolatokat ébreszt vele valaki másban is… Köszönettel: Vaszari Tamás

Címkék

ajándékozás (1) Aliyev (1) Amazon.com (1) apple (1) arculattervezés (1) árpolitika (1) ártárgyalás (1) ártárgyalás tréning (1) aspirációs csoport (1) aspirációs csoportok (2) atomenergia (2) aukció (1) autóipar (1) Azerbajdzsán (1) A művészet mint üzlet (1) befektetés (6) benjamin graham (1) brand (1) brandépítés (1) branding (2) BRM (1) Bulgária (1) business relationship management (1) business school (1) Carmine Gallo (1) cégér (1) céges honlap (1) cégtörténet (1) cégvezetés (1) cellular organisation (1) Chris Anderson (1) CMS (1) dekoráció (1) demográfiai hatások (1) demonstratív fogyasztás (1) demotgráfia (1) deomgráfiai hatások az ingatlanpiacon (1) design (1) diplomácia (1) divat (1) Dr Törőcsik Mária (1) elemzés (1) elhelyezkedés (1) erőműépítés (2) értékesítés (8) értékesítés-orientált (1) értékesítési ismeretek (1) értékesítési technikák (4) étterem-marketing (1) felnőtt (1) felnőttképzés (1) fogyasztói aspirációk (1) fogyasztói döntések (1) fogyasztói magatartás (4) framework (1) gazdaságfejlesztés (3) gazdasági helyzet (1) gazdasági válság (2) GLOBE (2) Győr (1) gyűjtés (1) hitel (1) Hofstede (1) homlokzat (1) honlap (1) honlapkészítés (1) Hosszú farok (1) identitáspolitika (1) imázs (1) ingatlan (4) ingatlanbefektetés (5) Ingatlanbefektetés- és menedzsment (1) ingatlanbefektetés és menedzsment (2) ingatlanfejlesztés (1) ingatlanpia (1) ingatlanpiaci elemzés (1) ingatlanszektor (1) innováció (3) innováció-menedzsment (1) inside-out (1) Jan Carlzon (1) Kaluga (1) kapcsolatmenedzsment (1) kapitalizmus (1) karrier (1) Kautz konferencia (1) Kelet-Európa (3) kereskedelem (1) kirakat (1) kisbefektetők (1) kisvállalkozás (2) KKV (1) klaszter (1) kockázat (1) kockázati tőke (1) konferencia beszámoló (1) könyvajánló (6) korrupció (1) kovács tünde (2) Közép-Európa (2) közép-Kelet-Európa (2) közgazdaságtan (5) közgazdasátan (1) kultúrgazdaság (1) lakáspiac (1) Lapítsd le a piramist! (1) long tail (1) luxus (1) luxusipar (1) magyar-orosz kapcsolatok (2) márkaépítés (1) marketing (16) marketingstratégia (1) marx (1) másodlagos piac (1) megapolisz (1) menedzsment (10) Mercedes-Benz (1) Mintzberg (1) molinó (1) Moszkva (1) MSPR Üzleti Iskola (1) Műgyűjteni de hogyan? (1) műgyűjtés (3) műgyűjtó (1) műgyűjtő (1) műkereskedelem (2) munkatapasztalat (1) munkavállalás (1) műtárgypiac (1) művészet (1) nagyvállalatok (1) német-orosz kapcsolatok (1) Németország (1) nemzeti identitás (1) Nemzetközi kapcsolatok (3) önkormányzati rendszerek (1) online marketing (1) orosz-azeri kapcsolatok (1) orosz-német kapcsolatok (1) Oroszország (14) Oroszország fejlesztési stratégiája (1) orosz fiatalok (1) orosz gazdaság (1) Orosz gazdaságfejlesztés (1) orosz identitáspolitika (1) orosz közigazgatás (1) orosz közigazgatási rendszer (1) orosz önkormányzatok (1) orosz regionális politika (1) orosz vidék (3) összehasonlító elemzés (1) outside-in (1) Paks II (2) pénzügyi ismeretek (1) pénzügyi műveltség (1) piaci verseny (1) PR (1) prezentáció (2) prezentációtechnika (1) Professzionális értékesítés (1) professzionális értékesítés (2) programozás (1) promóció (1) protokoll (1) Pro Minoritate (1) Putyin (2) Putyin-adminisztráció (1) Rába (1) recenzió (4) Rechnitzer János (1) regionális gazdasgáfejlesztés (1) reklám (2) rendezvényszervezés (1) sales (2) self branding (1) spin-off (1) start-up (3) startup (1) státusszimbólumok (1) steve jobs (1) Steve Jobs (2) stratégia (2) stratégiai tervezés (1) stratégiamenedzsment (2) szakmai gyakorlat (1) szejtes szerkezet (1) személyes értékesítés (1) szervezeti kultúra (1) Szkolkovo (1) szociológia (2) tárgyalástecnika (1) társadalomfejlődés (1) településhálózat (1) településmarketing (1) térelmélet (1) termeléscentrikus (1) történelem (1) tréning (1) tudásmenedzsment (4) turizmusmarketing (1) üzletfejlesztés (1) üzleti angyal (1) üzleti tervezés (1) vagyonteremtés (1) vagyon teremtés (1) vállakozás (1) vállalatirányítás (7) vállalati evolúció (1) vállalati struktúra (1) vállalatvezetés (2) vállalkozás (3) vállalkozásfejlesztés (3) válság (1) válságmenedzsment (1) változásmenedzsment (1) városfejlődés (3) vásárlási döntések (1) vaszari andrás (1) vendéglátás (3) Vendéglátás-marketing (1) vendéglátás-marketing (10) vendéglátóipar (5) vendéglátó ipar (1) versenyképesség (2) vevőszolgálat (1) vezetés (1) Vezetéstudomány (1) vezetői kompetenciák (2) vezetőképzés (2) vidék (1) vidékfejlődés (2) weboldal (1) XXI. század (1) Címkefelhő

Friss topikok

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Kultúra, kreativitás és városfejlődés

2014.12.18. 09:29 :: Tamas Vaszari

(feljegyzés a Handbook of Local and Regional Development c. könyv

14. fejezetének anyagából[1])

 

A kultúrgazdaság

A kultúrgazdaság (cultural economy) előtérbe kerülése a kultúrfogyasztás és a gazdasági termelés egymáshoz való közeledésének következménye. Az iparban ez a tendencia főleg a kreativitás hangsúlyosabbá válásán és az egyes piacok kultúrájára szabott fejlesztéseken keresztül figyelhető meg, a terméktulajdonságokon belül pedig egyre előrébb kerül az esztétika és a szemiotika. Egyéb okokból azonban a kulturális javak fogyasztása is megemelkedett az utolsó évtizedekben. A kultúrgazdaság termékei közé soroljuk a zenét, a számítógépes játékokat, a médiaprodukciókat, a divatot, a vizuális művészetet, és még sok egyéb dolgot.

A kulturális gazdaság termékeinek több közös jellemzője is van: 1.) a termék értékén belül meghatározó a szimbolikus tartalom, 2.) az ár-elaszticitás mértéke alacsony, vagy fordított, 3.) az outputok egyre könnyebben jutnak ki a világpiacra. Elmondható, hogy a használati tárgyak és a műtárgyak között nincs éles határvonal, sőt, az átmenet nagyon is széles (például: egy divatos ruha elsősorban használati tárgy, de tartalmaz művészi hozzáadott értéket is). A cégek tudják ezt, és igyekeznek versenyelőnyt faragni a termékeik stílusából, design-tartalmából, minőségéből vagy történetéből.

A jelen írás alapfeltevése, hogy a termékekben megjelenő kulturális tartalom előállítása pozitívan hat a kibocsátó közeg fejlődésére.

 

Termelésszervezés és együttműködés a helyi kultúrgazdaság szereplőivel

A múlt századot egyértelműen a tömegtermelés századának tekinthetjük, ahol a siker záloga a méretgazdaságosság, a technológia-optimalizálás és a hatékonyságjavítás volt. A kultúra területén megjelent a populáris kultúra, ami a tömegigényekhez igazodva a kultúrtermékek előállítását és terjesztését is uniformizálta (Frankfurti Iskola). Ez a tendencia egészen a ’70-es, ’80-as évekig egyre csak erősödött.

Napjainkban a kultúrgazdaság működése egyre több szereplőt egyesít, amit a technológia fejlődése is támogat (egyre könnyebb kapcsolatot létesíteni egymással, mind földrajzilag, mind technológiai szempontból). Amikor a kulturális javak előállításáról beszélünk, akkor fontos megjegyezni a szektor munkaerő-intenzív jellegét, hiszen a kézi munka és a fejekben születő kreatív megoldások itt kiemelt szerepet kapnak. A technológia fejlődése lehetővé tette, hogy az uniformizált tömegtermelést felváltsa a differenciált tömegtermelés, ami azt jelenti, hogy a tömegtermelő eszközök működési határait figyelembe véve alapvetően azonos, de bizonyos megkülönböztető tulajdonságok alapján eltérő kategóriákba sorolható termékek készüljenek. A fenti folyamatoknak köszönhetően a legyártott szériamennyiség is csökken, ami szélesebb termékportfóliót eredményez úgy, hogy a vevők könnyebben találnak kedvükre való árut (például: filmeket, számítógépes játékokat, sajtótermékeket és televíziós produkciókat).

Az elmúlt időszakban a termelő cégek szerkezete is megváltozott. A produkciós vállalatok – a lokális tudás hatékonyabb kihasználása miatt – ma már szívesen működnek együtt kisebb beszállítókkal, és maguk csak a finanszírozást és a terjesztési munkát végzik, amelyet a náluk lévő hatalmas pénzügyi erőforrásokra és a marketinggépezetükre alapoznak. Tehát, a jelenlegi iparági szerveződésben a tagok egyrészről specializálódnak, másrészről kiegészítik egymást, de csak úgy, hogy az irányító szerep végig a tevékenységüket koordináló nagyvállalatnál marad. A fent leírt működés lehetővé teszi, hogy az értékteremtő folyamatba – sokszor csak projekt jelleggel – olyan munkatársak is bekapcsolódhassanak, akik kreatív, versenyképes terméket tudnak ugyan előállítani, de az alkalmazotti keretek nem megfelelőek számukra (például: távmunkával, otthoni munkával, részmunkaidőben).

A kultúrgazdaság mai működése szöges ellentétben áll az uniformizált tömegtermelés elveivel, hiszen itt a tökéletes egyformaság helyett a végtelen sokszínűség a meghatározó. A monopóliumok és a tömegméretek helyét átvették a specializálódott cégek, amelyek a piacon igyekeznek önállóan pozícionálni önmagukat, s ennek érdekében saját brandet építenek, illetve az egyes termékeik csomagolásán vagy megjelölésén azonos arculati elemeket használnak.

 

Gócpontok és kapcsolatok a kultúrgazdaságban

A témával foglalkozó szakirodalom szerint az egyes szereplők jellemző összefogása a klaszter, amely főleg földrajzi alapon szerveződik. Egy jól működő agglomeráció szintén biztosíthatja a működés kereteit, hiszen itt a szereplők találkozhatnak egymással, tapasztalatot cserélhetnek és közös képzéseket szervezhetnek. A közösen használt szimbólumok hozzájárulhatnak a klaszter termékeinek megkülönböztetéséhez, amely azt jelenti, hogy könnyebb lesz a brandépítés és a piacszerzés (Molotch, 1996., 2003.), például: jamaicai zene, skandináv dizájn, hawaii ing, keleti szőnyegek.

A tanulási és a specializációs folyamat egy idő után öngerjesztővé válik, amelyet 1993-ban Menger mesterséges gravitációként írt le. Állításának lényege, hogy a klaszterek a képzéseknek és a közös arculati elemeknek köszönhetően egyre előrébb jutnak a specializációban és megkülönböztető munkában, és a termékeik egyre autentikusabbak lesznek, miközben egyre jobb szakembergárda termelődik ki és érkezik a helyszínre a témához vonzódó emigránsok (főleg vendégmunkások) személyében.

Az egyes földrajzi területek specializációja és a klaszterek működése számos embernek teremt munkalehetőséget. A folyamatban résztvevők munkája két fő csoportra osztható: egyrészről ide tartoznak a közösségszervező erők, illetve a településmarketing szakemberei, másrészt a kultúrgazdaságban tevékenykedő cégek munkatársai. Az önálló arculattal rendelkező földrajzi helyekre jó példa New York, Párizs, London vagy Tokió, sőt, még ezeken belül is találhatunk olyan részeket, kerületeket, amelyeket „üzleti”, „bevásárló” vagy „vígalmi” negyedként jellemezhetünk.

 

 

Globális kapcsolatok

A világhír felé vezető út azokon a multinacionális konglomerátumokon át vezet, amelyek képesek rá, hogy egy számítógépes játékot vagy filmprodukciót a világ összes országába eljuttassanak. Ezzel a folyamattal egyidejűleg a lokális kultúrtermékek is világszerte elérhetővé válnak, s ezek egy speciális, a téma iránt fogékony célcsoportot kívánnak megszólítani. A fenti munkához nagy segítséget jelent számukra az internet és a digitális világ. Ugyanakkor, le kell szögeznünk, hogy a marketingtámogatás hiánya miatt ezek a termékek pusztán csak elérhetők, tehát csak azok a fogyasztók találják meg őket, akik korábban valamiért már megismerkedtek velük, s most maguktól keresik őket.

A klaszterek feladata, hogy az összefogás segítségével az adott földrajzi terület termékeit piacképessé tegyék, és megszervezzék az exporthoz szükséges marketing és értékesítési hátteret. A klaszterek és a nemzetközi médiacégek a kevésbé jelentős méterkülönbségek miatt már könnyebben kooperálhatnak, amelyre remek példa, hogy egy világzenei kompaktlemezt egy nemzetközi kiadó vesz gondozásba, s azt tömegtermelés keretében sokszorosítja, nem egy esetben egy harmadik országba (például: Kínába) kiszervezett gyárban. Ez az együttműködés a médiabirodalmak szemszögéből azt eredményezi, hogy a főleg nyugat-európai és észak-amerikai székhelyű vállalatok a klaszterektől érkező üzleti megkeresésekre támaszkodva új földrajzi területeken is megjelenhetnek, illetve a réspiacok kiszolgálásával a már meglévő piacaikon is forgalombővülést realizálhatnak.

A divat - mint jelenség - állandóan igényli az újdonságokat, ami azt jelenti, hogy a perifériákról - a klaszterek segítségével - érkező újdonságok esélyt kapnak arra, hogy a centrumokba kerülve a tömegek érdeklődésének középpontjába kerüljenek. Az ilyen típusú reflektorfény az adott földrajzi terület gyors fejlődését hozhatja magával, amely folyamat több szakaszból áll. Eleinte az adott agglomerációban csak a turisták jelennek meg, az élmények alapján blogbejegyzések születnek, és néhány útikönyv is említést tesz a látnivalókról. A kultúrák egyre jobb megismerése hozzájárul egy toleránsabb, egységesebb világ kialakulásához, ahol a nagyvárosi élettérben helyet kap az afrikai zene, a japán képregények, az olasz filmek, a közel-keleti nyaralások, az argentin borok, a thai konyha, a brazil szappanoperák és más egzotikumok. A globalizációnak köszönhetően tehát megteremtődik a lehetőség, hogy a lehetőségek rugalmas és szabad kombinációja által az emberek megteremthessék maguknak a saját, egyedi világukat.

 

A kultúrgazdaság hatása a helyi és a regionális gazdaságfejlődésre

A kultúrgazdaság gyorsan fejlődik. Mellette szól, hogy a működése viszonylag környezetbarát, és a termelés az átlagnál nagyobb arányban köt le emberi munkaerőt, a dolgozók között pedig szép számmal találunk kreatív, magasan képzett szakembereket. A kreatív munka és a kulturális outputok képesek rá, hogy javítsanak egy térség külső megítélésén, s ezen keresztül hozzájáruljanak annak felemelkedéséhez is. Mivel ez az út egyre szélesebb körben ismert, ezért a regionális fejlesztési politikák kialakításakor a szakemberek ma már tudatosan keresik azokat a kapcsolódási pontokat, amelyeket kiaknázva a kultúrgazdaságon keresztül is fejleszthető a térség. Az 1980-as évek óta szép számmal láthatunk példákat az aktív település-marketingre, amelyek az építészetre, a helyi művészekre vagy egyéb kulturális javakra építkeznek. A bilbaoi Guggenheim Múzeum páldául képes volt rá, hogy a környezetét jelentő rozsdazóna megjelenésén jelentősen javítson, és egy turisták által kedvelt célponttá tegye. A fejlesztéspolitika második lépcsőfoka, hogy az idegenforgalom fellendítése után exportképessé tegye a terület kulturális javait. A modern gazdaságokban ezt feladatot a legtöbbször a kultúrgazdaságban működő cégekre bízzák, akikről azt remélik, hogy a hely örökségét az ottani kreatív szakemberek képesek lesznek eljuttatni a nagyvilágba. Ahhoz viszont, hogy ez a cél teljesüljön, a helyi gazdaságfejlesztőknek, a közigazgatási szerveknek és a vállalkozásoknak együtt kell működniük. A vállalkozások által adók és egyéb befizetések formájában visszajuttatott összegekből ugyanis olyan közjavakat kell fejleszteni, amelyek képesek rá, hogy a további fejlesztéseket és az idegenforgalom felfutását támogassák. Fontos, hogy a beruházásokról és a közösségi fejlesztésekről ne a közigazgatási szervek döntsenek, hanem egy folyamatos konzultáció keretében lehetőséget biztosítsanak az alulról jövő kezdeményezések megvalósulásának is. A fejlesztéspolitika kidolgozóinak feladata, hogy a kollektív versenyelőnyt biztosító tényezőket fejlesszék, amely három lépésből áll: 1.) a helyi adottságok beazonosítása és a szinergialehetőségek feltérképezése, 2.) a helyi munkaerő-kínálatnak megfelelő fejlesztéspolitika kialakítása, 3.) a helyi kezdeményezések, illetve a vállalkozóktól érkező kreatív ötletek és javaslatok felkarolása.

A közösségi feladatok köre széles: ide tartozik a munkaerőt fejlesztő képzési programok szervezése, a helyi szereplők párbeszédét bátorító fórumok és rendezvények szervezése, a fejlesztések támogatása és összehangolása, a szakkiállítások szervezése, a különböző, exportképességet javító megjelenési lehetőségek kihasználása és koordinálása, a helyi termékek minőségbiztosítása, illetve a ppp projektek megvalósítása. A cél minden esetben az, hogy az egymás mellett működő kis részekből egy szerves egységként működő egész alakuljon ki, amely már képes rá, hogy a térséget egy hosszú távú, stabil fejlődési pályára állítsa.

A kultúrgazdaság felkarolása azért fontos lehetőség, mert ez nem csak a sikeres országok számára teremti meg a fejlődés lehetőségét, hanem a kevésbé sikeres országok vezetőinek kezébe is lehetőséget ad rá, hogy a helyi értékekre és kulturális adottságokra építkezve fejlődési lehetőséget tudjanak biztosítani az egyes területek számára.

[1] Szerkesztette: Andy Pike, Anrés Rodríguez-Pose, John Tomaney

Szólj hozzá!

Címkék: marketing klaszter kultúrgazdaság regionális gazdasgáfejlesztés

A bejegyzés trackback címe:

https://vaszaritamas.blog.hu/api/trackback/id/tr866994237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.