Bevezető

A hidegháború végén az Amerikai Egyesült Államok nyilvánította megát győztesnek, a szovjet birodalmat pedig egy csődbe jutott vesztesnek könyvelte el a Nyugat. Való igaz, hogy a fegyverkezési versenyben és az afgán háborúban kivérzett ország súlyosan meggyengült, s a roskadozó szovjet gazdaság a ’80-as évek végén már komoly reformokra szorult. A politikai és gazdasági rendszerváltás a kötött, tervutasításos rendszer eltörlését, és a szabadpiaci viszonyok legalizálását jelentette, ami együtt járt egyfajta liberalizációval is: a reformok azt eredményezték, hogy a tőke és a munkaerő oda kezdett el áramolni, ahol a legjobb működési feltételeket remélhette, ez pedig nem volt más, mint az ország gazdasági centruma. Az elmúlt két és fél évtized Moszkva és a környéke számára óriási fejlődést, ugyanakkor komoly, megoldandó problémákat is hozott, amelyek összegyűjtésére az alábbi oldalakon igyekszek kísérletet tenni.

Az oroszországi városhálózat fejlődéstörténete és áttekintése

1700-ban még csak 400 város volt Oroszország területén, és még 1811-ben is csak a lakosság igen szerény hányada, mindössze 4%-a élt városokban. A főváros az 1703-ban alapított, a Néva partján található, Európához közel eső Szentpétervár volt, s ez így is maradt egészen a kommunista hatalomátvételig. A városiasodás a XIX. század első felében kapott először lendületet, s a század közepére már az ország 19%-a volt városlakó. Ekkortól indultak meg a vasútépítések is, s az óriási földrajzi távolságok hirtelen „csökkenni” kezdtek. Ugyanebben az időszakban alakultak ki az ország első iparterületei is: az egyik a mai Ukrajna területén (Zaporozsje és Donyeck köznyékén), a másik pedig Moszkva körül. A XX. század első éveiben – noha a főváros még mindig Szentpétervár volt – Moszkva ugyanolyan gazdasági mágnessé vált, mint amilyen napjainkban is. A gazdasági fellendülés bizonyos években 16%-os népességnövekedést eredményezett, amely óriás társadalmi feszültségeket szült, elsősorban a nyomasztó lakáshiány miatt.

A ’20-as években észak-amerikai és nyugat-európai fejlődési modellekre alapozott programok megvalósítása kezdődött el, amely időszak lenyomata a mai napig látható Moszkva utcáin. Az 1928. és 1956. közötti időszak az erőltetett iparosítás korszaka, amelyet a ’30-as években a nehézipar dominanciája és a fogyasztási cikkek hiánya jellemzett. Az élet csak Moszkvában volt könnyebb, ahol – gyakran presztízsszempontok alapján – óriási infrastruktúrafejlesztési programok és ingatlanfejlesztések zajlottak, amelyek eredménye még ma is látható. A folyamatos lakáshiányt ugyanakkor a városba költözés korlátozásával igyekeztek enyhíteni, amely így csak külön engedély birtokában volt lehetséges. Az ’50-es évektől a fegyverkezési versenynek köszönhetően a nagyvárosokban megerősödtek az egyetemek és a kutatás-fejlesztési központok, ami azt jelentette, hogy az értelmiség, mint társadalmi osztály ezeken a helyeken megerősödhetett. Az 1960-as évektől kezdve megkezdődtek a tömeges lakásépítési programok (először blokkházak, ún. hruscsovkák, majd később panellakások, ún. brezsnyevkák, amely kifejezések utalnak az építés időszakára is), és kialakultak a városközpontokat körülvevő lakóövezetek. Sajátos körülmény, hogy az egyes városok esetében az életszínvonalbeli különbségek nem a lakosok jövedelemszintjétől függtek, ami igen hasonló volt országszerte, hanem az egyes települések áruellátásától, ugyanis ez határozta meg, hogy a pénzért mihez lehetett hozzájutni a boltokban.

1990-re a Szovjetunióban 2190 város létezett, és mintegy 4000 urbánus település. Moszkva dominanciája az egységes és szervesen kapcsolódó városhálózaton belül egyértelműen érvényesült. Érdekesség azonban, hogy ez a hálózat teljesen belterjes volt, ami azt jelenti, hogy a városok nem rendelkeztek nemzetközi kapcsolatokkal és a globális gazdaságba sem kapcsolódtak be. A rendszerváltás óriási gazdasági visszaesést hozott, a mélypontot pedig az 1998-as év jelentette, amikor az egy főre jutó GDP (reálértéken) az 1990-es érték mindössze 58%-át érte el. A vidéki városok csődje óriási migrációs hullámot indított el, elsősorban Moszkva irányába. A bevándorlók hatalmas terhet jelentettek a város ellátórendszerének, a szétzilált rendőrség pedig képtelen volt gátat szabni a bűnözésnek. A helyzet csak az ezredforduló idején indult javulásnak, amikor az energiahordozók világpiaci árának emelkedés végre ismét fedezetet jelentett az állami szektorban dolgozók béreinek kifizetésére és a gazdaság konszolidációjára. A hadiipar szinten tartása hozzájárult, hogy Moszkva és Szentpétervár továbbra tudásipari központok maradhattak, de a jobb életszínvonal miatt megjelenő importigényt kielégítő kereskedelem elosztó központja is Moszkva lett.

2006-ban az oroszországi állampolgárok 73,3%-a élt városokban, amely megfelel az európai átlagnak. Az országban ekkor 76 olyan város volt, amelyben a lakosok száma meghaladta a 250.000 főt, és csak 11 város rendelkezett 1 millió főnél nagyobb népességszámmal. A városok többsége azonban rendkívül fiatal, sok a mesterségesen létrehozott város, az agglomerációk pedig csak egészen későn, a XX. század második felében épültek ki. Az utóbbi évek egyértelmű nyertese Moszkva és Moszkva területi közigazgatási egység (oroszul: „oblaszty”, a továbbiakban: „megye” vagy „terület”), amely a bruttó nemzeti össztermék 23%-át állítja elő. A lakosság 77%-a a szolgáltató szektorban dolgozik, ami megfelel a nyugati régiók átlagának is.

Moszkva és Moszkva terület bemutatása és fejlődése

Ahhoz, hogy megérthessük Moszkva jelenét, a múlt bemutatása is elengedhetetlen. Moszkva ugyanis nem egy természetes fejlődés eredménye, hanem egy olyan folyamat lenyomata, amelyben a mindenkori uralkodó osztály szeretett volna nyomot hagyni maga után. „A presztízsberuházásoknak nem sok közük van a valós társadalmi igényekhez, sokkal inkább a hatalmon lévők „emlékműveiként” jelennek meg. (…) Nem azért építenek felhőkarcolót Moszkvában, mert a telekárak indokolják, hanem mert Amerikában azok vannak. Nem azért építik meg a világ legnagyobb pályaudvarát, mert a forgalmi igények indokolják, hanem hogy nagyobb legyen, mint a New York-i. Nem azért építenek széles sugárutakat, mert a forgalom akkora, hanem hogy legyen hol felvonulásokat rendezni. A presztízsberuházásoknak azonban ára van: a hatalmas külvárosokban felépített lakások kisméretűek, a lakótelepek sivárak, hiányoznak azok az elemek, amik lakhatóvá tesznek egy várost: mozik, üzletek, kávéházak, parkok, templomok. A város korszerű, csak épp lakhatatlan. Hiányzik a polgári miliője, levegője.”[1] Bár a fenti idézet a szovjet időszakról szól, néhány szempontból a korábbi évszázadok gyakorlata sem különbözött tőle!

Ha azt vizsgáljuk, hogy Moszkva miként indult el a megapolisszá válás útján, akkor az alábbi magyarázatot találjuk: „Moszkvának nem volt ellenpólusa, de ezt nem is akarták. Mindez a rendszer logikájából következett. A párt megkérdőjelezhetetlen vezető szerepe egyközpontúságot jelentett, és a városszerkezetben és -fejlődésben is ez érvényesült.”¹ Ugyanakkor, a szovjet, majd később az orosz gazdaság teljesítőképessége nem tette lehetővé, hogy a térségben kialakuljon egy valódi megapolisz. Dacára annak, hogy Moszkva népessége ma már meghaladja a 10 millió Főt, nem tartozik a világ négy-öt világvárosa közé, hanem csak a második vonalban, a globális politikai szerepkörrel rendelkező városok listáján találkozhatunk a nevével.

A város rendszerváltás utáni fejlődését Bod Tamás az alábbiak szerint látja: „Moszkvában és Szentpéterváron is a tőke a meghatározó. Az orosz fővárosban számtalan új felhőkarcoló és bevásárlóközpont épült, sőt a helyi városvezetés éppen most építteti Oroszország legnagyobb templomát. Moszkva átalakulása úgy zajlik, hogy a korábbi voluntarista iránnyal szakítva nem rombolják le a régi várost, vigyáznak a városképre. Szentpétervár mindig is nyitottabb szellemű, európaibb város volt, mint Moszkva. Az elmúlt időben sokat fejlődött, s ma már el lehet mondani, hogy a két városi konglomerátum valóban rivalizál egymással. Ez abban is lemérhető, hogy nagyjából azonos feltételeket tud kínálni az ott élőknek és az oda érkezőknek.”¹ Itt viszont szeretném megjegyezni, hogy a Moszkva és Szentpétervár közötti különbségek csökkenését a saját tapasztalataim nem támasztják alá, s úgy gondolom, hogy Moszkva – elsősorban üzleti szempontból – jobb feltételeket kínál, mint Szentpétervár.

„Moszkva és Szentpétervár fejlődése posztindusztriális vonásokat mutat, az új piaci szervezetek (pénzintézetek, üzleti szolgáltatási intézmények, exportvállalkozások) meghatározó hányada e két városban található.”[2] Ha megnézzük, hogy a két város fejlődésének és népességszám növekedésének hátterében milyen jelenség áll, akkor az alábbi választ kapjuk: „Az orosz közigazgatási egységek jelentős része képtelen volt a piacikövetelmények diktálta versenyfeltételeknek eleget tenni. Mindenekelőtt azok atelepülések kerültek nehéz helyzetbe, amelyek korábbi működését geopolitikaiszempontok határozták meg (hadiipari komplexumok telephelyei, zárt katonai körzetekvoltak), vagy fejlődésüket egyetlen óriásvállalat befolyásolta.”² A bevándorlás azt eredményezte, hogy: „A két orosz emblematikus nagyváros, Moszkva és Szentpétervár infrastrukturális hálózatai ma már nem képesek a gazdasági fejlődés igényeinek eleget tenni.”² A két csomópont fejlődése azonban nem vezet el a távolabbi régiók fejlődéséhez, mivel „az ország elavult közigazgatási szerkezete, a merev területi határok megakadályozzák a kedvező gazdasági és társadalmi folyamatok térbeli terjedését, a vezető régiók nem képesek hatást gyakorolni egyéb térségekre.”²Mindez azt eredményezi, hogy Moszkva vonzereje továbbra sem csökken, és a bevándorlók által generált közigazgatási és közszolgáltatási pluszfeladatok iszonyatos terhet rónak a város közigazgatási szerveire.

A területi különbségek méretét mutatja, hogy a leggazdagabb és a legszegényebb oroszországi terület 1 lakosra jutó jövedelemkülönbsége 2004-ban 44-szeres volt!² A gazdasági koncentráció erősségét mutatja, hogy amíg 1994-ben az ország GDP-jének 10,2%-át állították elő Moszkvában, addig 2004-ben már 19%-át, napjainkban (2014.) pedig 23%-re becsülik ugyanezt (1. sz. melléklet) Moszkva ’vízfej’ helyzetét igazolja, hogy az 1080 km² alapterületű város „2002-ben az orosz ipari termelés 5,6%-át, a beruházások 16,2%-át, a kiskereskedelmi áruforgalom 28,7%-át adta. Ugyanebben az évben a regionális GDP (GRP) 70 milliárd USD volt, ami az oroszországi GDP (közel) 20%-a; az egy főre eső GDP pedig 259 920 rubel, ami a nemzeti érték háromszorosa. A GRP 74%-át a szolgáltatóipar adta. A külföldi befeketetések csaknem fele (2002-ben 44%) Moszkvába érkezik, főképp Németországból, az Egyesült Királyságból és Luxemburgból.”[3] A fejlődés sebességét mutatja, hogy 2009-ben Moszkva GDP-je már 225 milliárd USD volt. A munkanélküliségi ráta mindössze 1%, ami lényegesen alacsonyabb a 7%-os országos átlagnál. Az egy főre jutó GDP kb. 500.000 Rubel volt (1 Rubel = 7 Forint, 2009-ben), ami az országos átlag közel kétszerese! A város fejlődéséhez az is hozzájárul, hogy az ország pénzintézeteinek, illetve nagyvállalatainak jelentős része itt székel, így a székhelyhez kötött adóbevételek is Moszkvában jelennek meg.

Közigazgatási rendszer

Moszkva város

A közigazgatási rendszer Oroszországban három szintű: szövetségi, regionális és helyi. Moszkva és Moszkva terület egyaránt Központi Föderatív Körzetben fekszenek (tehát itt ez a regionális szint). A jelenlegi 83 területi szubjektum közül Moszkva a legnépesebb és a legkisebb is egyben. A végrehajtó hatalom feje a polgármester, központi szerve pedig a Moszkvai Önkormányzat. A Moszkvai Duma (városi tanács) 35 tagból áll, akik 4 évre kapnak mandátumot.

A város 12 közigazgatási egységből áll: 1. Központi 2. Északi 3. Észak-Keleti 4. Keleti 5. Dél-Keleti 6. Déli 7. Dél-Nyugati 8. Nyugati 9. Észak-Nyugati 10. Zelenográdi 11. Novomoszkovszkíj 12. Trockíj (2. sz. meléklet), amelyek összesen 123 kerületre tagolódnak. A város területe 2012-ben bővült utoljára, amikor hozzácsatolták a délnyugati területeket, így Moszkva már nem csak Moszkva területtel határos, hanem Kaluga területtel is. A lépés nyertesei a városhoz szorosan kapcsolódó alvóvárosok voltak: Szolncevó, Butovó és Zelenográd. Az új területek összterülete 1500 km², a lakosok száma pedig 230.000 fő. Ezzel a város területe több, mint kétszeresére nőtt, s jelenleg 2511 km². A város népességszáma 2010-es mérések alapján 11,5 millió Fő, a népsűrűség pedig 4581 fő/km². A városban nincsenek nemzetiségek által dominált területek, de elmondható, hogy a belvárosi, az észak-nyugati és a metró-közeli övezetek drágábbak.[4]

Demográfia

A 2010-es városfejlesztési stratégia alapján Moszkva (legális) lakosainak száma 11,6 millió főről 2025-re 12,2 millió főre fog emelkedni. Mivel a születések száma alacsony, ezért a növekedés főleg a migrációnak lesz köszönhető. A stratégia a lakosság elöregedését is előrevetíti: úgy számol, hogy 2025-re a lakosok 30%-a lesz nyugdíjas, és különösen a 70 év felettiek aránya bővül majd dinamikusan. Mivel a munkaképes korú lakosság száma folyamatosan csökken, ezért Moszkvának évente átlagosan 100.000 újonnan érkező lakosra van szüksége. Moszkva már eddig is a közép-ázsiai országok legnagyobb munkaerő-fogyasztója volt, s, mivel továbbra is népszerű célpont, ezért a volt szovjet tagköztársaságokból ideérkezők száma évente 50-60 ezer főre tehető.

Moszkva terület

Moszkva terület az ország második legnépesebb szubjektuma, lakosainak száma: 7,1 millió fő, népsűrűség: 155 fő/km². A megye területe 45.900 km², amelynek 80%-a urbánus, 20% rurális térség. A terület fő közigazgatási szervei az önkormányzat és a területi tanács (Duma). A városi tanács 50 tagból áll, akik négy évre szerezhetnek mandátumot. A terület a jelenlegi jogállását 1993-ban nyerte el. A terület lakossága folyamatosan bővül: 1989-ben még csak 6,7 millió fő lakott itt, de tudni kell, hogy ez csak a migrációnak köszönhető, a születések száma nem elégséges. A területi fejlesztési stratégiából kiderült, hogy a lélekszám bővülése továbbra is csak az ország más részéből ideköltözőktől várható, mivel hamarosan elérkezünk annak az exponenciális mértékben kibontakozó születéscsökkenési folyamatnak a második lépcsőfokához, amely 1990-től indult, és amikor egy év alatt mindössze 1,1 gyermek született 1000 lakosra vetítve. Most ez a generáció ér majd gyermekvállalási korba, de már ők maguk is nagyon kevesen vannak. A betelepülők száma 2008-ban érte el a csúcsot, amikor több, mint 75 ezer fő költözött a területre, azóta a szám 60-65 ezer fő között ingadozik. A régióban jelenleg 230.000 külföldi állampolgár él, akik főleg betanított és fizikai munkákat végeznek.⁶

A területen 38 város található, 36 járás/kerület, 48 kerületi/járási jogú város (районный город), 72 kisváros (2000 fő feletti lakos, városias infrastruktúra, ipari létesítmény), és 6119 falu. A három legnagyobb város: Balasiha (215,5 ezer lakos), Himki (207,4 ezer lakos) és Podolszk (187 ezer lakos). 2012-ben a terület egy részét Moszkvához csatolták. A megye észak-nyugati részén számos előkelő kertváros található, ahol a moszkvai gazdagok élnek.

A régióban a migráció következtében megfigyelhető népességbővülés folyamatos problémát jelent: az utak túlzsúfoltak, a tömegközlekedés alultervezett, a telefonhálózat alulfejlett, de elégtelen a vasúthálózat, és fejlesztésre szorul a szociális ellátórendszer is. A probléma méretét jelzi, hogy az illegális bevándorlók száma becslésektől függően 1,5-5,5 millió fő között mozog, így a 11,5 milliós Moszkva valós lélekszámát reálisabb 13-17 millió főre becsülni.[5] Mivel a bevándorlók egy része nem, hogy nem orosz, de még csak nem is oroszországi, így az újonnan érkezettek és a helyiek között állandó az etnikai feszültség, és a kisebb konfliktusok is gyakoriak.

Oroszországban a minimálbér területileg különböző. Moszkva területen 2010-ben ez 6.700 Rubel volt, az átlagfizetés pedig 32.176 Rubelt tett ki. (1 Rubel = 7 Ft, 2010-ben).

Moszkvában és Moszkva területen összesen 130 népcsoport él együtt. A legjelentősebb etnikum az orosz, de őket követik az ukránok (2,2%), a tatárok (0,8%), a belaruszok (0,6%) és az örmények (0,6%).[6]

Infrastruktúra

Moszkva város

Infrastruktúra

2012-ben a városhoz csatolt új, déli részek enyhítették az égető területhiányt, ugyanakkor az egyes kerületek között nagyok a fejlődésbeli különbségek, természetesen a belvárosi részek javára. A központ túlterheltségét csökkentheti, ha a város sikerül úgy átalakítani, hogy több városközpontja legyen (Tokióhoz hasonlóan). Az egyik elképzelés szerint pl. Troick lehetne az új K+F központ… A fejlesztési stratégia szerint az agglomerációk további fejlesztése, és a sokközpontúság egyébként is a fejlődés általános útja, és a világvárosok között már Moszkva az utolsó, amely továbbra is sugaras szerkezetű. Mivel a terjeszkedés és a gazdasági dominancia miatt Moszkva város Moszkva terület életére is meghatározó hatással van (lakóövezetek kialakulása, erdőterületek rohamos csökkenése), ezért elengedhetetlen egy olyan fejlesztési koncepció kialakítása, amely a két szubjektumot közösen szabályozza.

A körutak (3 db: Ohotnij ryad, Szadovaja kalco, Tretyij kalco), körgyűrűk (2 db: MKAD és külső körgyűrű) átalakítják a távolságokat, hiszen a gyors megközelíthetőség akár a távolabbi területeket is bekacsolhatja a vérkeringésbe. Ezt támogatják az elővárosi és a gyorsvasút-fejlesztési programok is. Az idézett fejlesztési stratégia szerint az autópályák és gyorsforgalmi utak a város 60 km-s körzetében, a vasútfejlesztések pedig 150 km-s körzetben fejtik ki hatásukat.

A jelenlegi közlekedési infrastruktúra azonban továbbra is elégtelen. A gyors népességbővülés az utakat és a közösségi közlekedési eszközöket is túlterheli: mindennaposak a dugók, de a metróhálózat is csak nehezen birkózik meg az ingázók millióival. Az utak kapacitása alacsony (egyes helyeken 1/3-a a szükségesnek), a metróhálózat kivételével pedig elavult a tömegközlekedési rendszer is. Az átszállási lehetőségek rosszak, ami az átlagos haladási sebességet 20 km/óra alá csökkenti. Az iparterületek kihasználtsága szintén nem megfelelő: a szocialista termelőüzemek bezárása után óriási rozsdazónák alakultak ki, amelyek közül soknak még nincs új funkciója.

A vezetékrendszer szintén elöregedett, ami jelentős veszteségekhez vezet. Az elektromos vezetékek 40-50%-a, a távhővezetékek 50%-a, a vízvezetékek 50%-a, a gázvezetékek 60%-a nincs megfelelő állapotban. Félő, hogy az új délnyugati területek felzárkóztatása tovább csökkenti majd az eredeti városterület fejlesztésére és korszerűsítésére rendelkezésre álló források mennyiségét.

Kihívásokat tartogat a lakáshelyzet is (69. hely az országos listán az egy főre eső lakóterületet tekintve), a közbiztonság (39. hely) és gyermekhalandóság is (21. hely). Az életszínvonal – hiába múlja felül az orosz átlagot – a világvárosok között még mindig alacsony, beleértve az egészségügyet és az oktatási rendszert is. Ez utóbbi két terület meglehetősen polarizált: léteznek korszerű, világszínvonalú intézmények, és elmaradott, felújítandó, alacsony szolgáltatási szintet nyújtó létesítmények is. A szociális ellátórendszer fejlesztése már csak azért is elengedhetetlen, mert az új népesség új intézményeket, és magas színvonalat igényel (különös tekintettel a kvalifikált, nemzetközi szinten is versenyképes munkavállalókra), a 2025-re kialakuló, a népesség 30%-át kitevő nyugdíjas réteg ellátását pedig szintén meg kell oldani.

Gazdaság

A 2000. és 2008. közötti éveket Moszkva rendszerváltás utáni aranykorának tekinthetjük, amikor a gazdaság összesen 92%-kal, évente átlagosan 8,5%-kal bővült. Ugyanebben az időszakban az ipari termelés 90%-kal erősödött, a működő tőkebefektetések 80%-kal, a kereskedelem pedig 60%-kal. Az ország adóbevételeinek negyede Moszkvából származik (a társasági nyereségadó 1/3-a). A bővülés indokai között említhetjük a külkereskedelmi tevékenység és az üzleti élet koncentrálódását. A növekedésben az ország más területeiről, illetve a FÁK térségből érkező bevándorlók szintén szerepet játszottak.

A 2009-es és a 2010-es évek visszaesést hoztak: a moszkvai GDP 12,8%-kal csökkent (az országos átlag 7,8% volt), 2010-ben pedig a bővülés mindössze 1,4%-volt (annak ellenére, hogy az országos átlag 4,3%). 2011-ben a gazdaság 5%-os bővülése csak arra volt elegendő, hogy a város elérje a 2008-as szintet. Sajnos ki kell jelenteni, hogy 2011-től Moszkva már nem képes rá, hogy növekedésében túlszárnyalja az országos átlagot. Ahhoz, hogy az átlagot meghaladó bővülés fenntartható legyen, közigazgatási reformra, közlekedésfejlesztésre és kedvezőbb üzleti környezetre lenne szükség. A kiadások szerkezete szintén nem kielégítő, ugyanis a ráfordítások nem az adófizetőket támogatják abban, hogy még nagyobb teljesítményt tudjanak elérni, hanem olyan projektekre mennek, amelyek hosszú távon nem hoznak hasznot. A város a világvárosok listáján egyre hátrébb csúszik, mivel a közlekedési problémák, a nehézkes bürokrácia, a környezetszennyezés és korrupció visszariasztja a külföldieket. 2011-ben a város a pénzügyi központok listáján csak a 61. helyen szerepelt, de a helyi vezetők deklarált célja, hogy 2025-re Moszkva bekerüljön a 40 legfontosabb centrum közé. Ehhez persze legelőszöris a bankrendszer megerősítése szükséges, hiszen az orosz bankok teljes tőkeállománya sem éri el a Deutsche Bankét…

A moszkvai életszínvonal sokszorosan felülmúlja az országos átlagot, ugyanakkor a városon belüli jövedelemkülönbségek is óriásiak. A moszkvai bérszínvonal 2,2-szere az országos átlagnak, de a városon belüli jövedelemkülönbségek is 4-6-szorosan múlják felül az európai átlagot. A város népességének 30%-a birtokolja a javak 60%-át. A szegénység különösen a fiatalok körében nyomasztó, hiszen a gyerekek 20%-a nélkülöző családban nő fel. A nyugdíjak hiába magasabbak az országos átlagnál: a magas költségek miatt a különbség teljesen semmivé válik. A megélhetési költségek ugyanis már elérték a világvárosok átlagos szintjét, miközben a közszolgáltatások szintje továbbra is alacsony.

A munkaerőpiacon jelentős a képzetlen munkavállalók hiánya. A város egyetemei és egyéb képzőintézményei segíthetnének ugyan a probléma megoldásában, de a piaci igények sokszor nem találkoznak az egyetemek kínálatával. Mindez oda vezet, hogy a diplomás fiatalok közül sokan olyan munkahelyre kerülnek, ahol nincs szükség az egyetemen megszerzett ismereteikre. A vállalkozói attitűd és a KKV szektor megerősítése szintén fontos feladat lenne. A fő nehézséget jelenleg a nehézkes ügyintézés és engedélyeztetés, a korrupció valamint a magas ingatlanárak jelentik.

A fentiek alapján a legfontosabb feladatok közé tartoznak a közlekedésfejlesztési projektek, a gazdasági szereplőkkel egyetértésben kialakított kutatóközpontok (amelyekben már most is az ország kutatóinak 42%-a dolgozik), a klaszteresedés támogatása és a közigazgatási reform.

Moszkva terület

Szociális ellátórendszerek

Oroszországban a legnagyobb kihívások közé az alacsony születésszám, a születéskor várható alacsony élettartam és a korai halálozás tartoznak. A fenti okok miatt a fejlesztési stratégiák úgy kerültek kialakításra, hogy azok a felsorolt problémák megoldására fókuszáljanak. Ennek egyik eleme, hogy 2006-2010 között Moszkva területen 12,5 milliárd Rubelt (kb. 87 milliárd Ft) költöttek kórház- és rendelő felújításokra, illetve 22 új létesítményt is átadtak. Az építkezés mellett a fejlődés másik útja a meglévő infrastruktúra hatékonyabb kihasználása volt. Jelenleg Moszkva területen 90 egészségügyi intézmény működik: 5 állami, 73 önkormányzati és 12 magán.

2006. és 2010. között 6,2 millárd Rubelt fordítottak oktatásfejlesztésre: 3,4 milliárd Rubelt önkormányzati, 2,8 milliárd Rubelt pedig állami forrásokból. A területen jelenleg 1800 bölcsőde és óvoda, és 2200 oktatási intézmény működik. A fő fejlesztési célok közé tartozik a működési hatékonyság növelése, az oktatás színvonalának emelése, az új oktatási módszerek meghonosítása, a kapacitások növelése és a bérszínvonal emelése. A területen 1292 könyvtár működik, amelyek közül 2 állami, 1290 pedig önkormányzati fenntartású. A 88 múzeum közül 5 állami, 14 regionális, 69 pedig önkormányzati forrásokból működik. A fentiek közül 2006. és 2010. között 53-at sikerült teljes körűen felújítani, jelenleg pedig további 30 intézményt renoválnak. Az iskolák 36%-a továbbra is sürgős felújításra szorul.

Moszkva területen jelenleg 2,3 millió ember részesül szociális támogatásban. A nélkülözők száma eléri az 1,3 millió főt, akik közül 356 ezer kiskorú. Szociálpolitikai célok megvalósítására a helyi költségvetés 14,3%-át költötték 2010-ben.

A terület sportlétesítményei egyidejűleg 171 ezer embert képesek kiszolgálni. Moszkva területen található 129 stadion, 44 sportcsarnok és jégpálya, 196 uszoda, 1886 tornaterem és 3079 sportpálya. A területen 222 sportiskola működik, amelyek közül 17 állami fenntartású, 205 pedig önkormányzati.

Idegenforgalmi szempontból Moszkva terület kiemelkedő. Egyrészről, rendkívül gazdag a terület történelmi öröksége: műemlékei közül kiemelkednek az Arany Gyűrű városai. Másrészről, itt találhatók a moszkvaiak dácsái. Harmadrészt: a területen a természeti szépségek és szabadidős programok miatt rengeteg idegenforgalmi létesítmény épült ki. Ugyanakkor, a külföldi turisták aránya nem túl magas, mindössze 650 ezer fő/év. (Ennek okai között a nehézkes beutazási feltételeket is megtalálhatjuk.) Az önkormányzati az idegenforgalom fellendítését tájékoztató eszközök és kiállítási megjelenések biztosításával támogatja. A fejlődés nehézségei között említhetjük a nehézkes területhez jutást, a fejlesztési hitelkonstrukciók hiányát, és a közigazgatási szervek felkészületlenségét is. Az idegenforgalmi fejlesztési célok a fentiek mellett útfelújításra, a vendéglátóipar fejlesztésére, és a történelmi műemlékek felújítására fókuszálnak.

Gazdaság

Moszkva terület alapvetően egy szatelit-körzet, ami azt jelenti, hogy működésével elsősorban Moszkva várost igyekszik kiszolgálni, és a saját fejlődését is ehhez köti. A gazdasági potenciál és vásárlóerő szempontjából Moszkva terület országos szinten a 2-3. helyen áll (Moszkva város és Szentpétervár mögött). Az egy főre jutó GDP tekintetében Moszkva terület a Központi Föderatív Körzetben a második, országos összehasonlításban a harmadik helyen áll (Moszkva város és Tyumeny város mögött). A területen dinamikusan bővül a kiskereskedelmi egységek, a bevásárlóközpontok és a vendéglátóipari egységek (különös tekintettel a franchise éttermekre) száma. Ugyanakkor, a kereslet szerkezetét a 2008-as gazdasági válság átalakította: a középkategóriás termékek helyett a vásárlók ma már inkább a gazdaságos ajánlatokat keresik. A kiskereskedelmi forgalom összértéke 2010-ben 1016,8 milliárd Rubel volt. (1 Rubel = 7 Fornit). A kiskereskedelmi fejlesztések fő területei az új bevásárlóközpontok építése és a szovjetkorszakban épült áruházak felújítása, új funkcióval való felruházása.

Az építőipar Moszkva területen kb. 140.000 ember számára biztosít munkalehetőséget. A területen található lakóterületek összesen 150 millió m²-t tesznek ki, ami azt jelenti, hogy egy lakosra átlagosan 21,1 m² lakás jut. 2008-tól megkezdődtek a társasházi felújítási programok, így 2011-ig 1259 társasházat sikerült korszerűsíteni. 2005-ben a lakosság a jövedelme 11,7%-át költötte lakhatásra.

A gazdaságfejlesztés legfontosabb fejlesztési területei a következők: gépgyártás és autóipar, élelmiszeripar, kutatás-fejlesztés (Szkolkovo), valamint idegenforgalom. Deklarált cél, hogy a régió gazdaságában minél nagyobb szerephez jussanak a magas hozzáadott értéket tartalmazó folyamatok (elektrotechnika, vegyipar), és a szolgáltatások (fogyasztási, idegenforgalmi).

Összegzés

A fentiek alapján egyértelműen megállapítható, hogy Moszkva város, Moszkva terület, illetve Oroszország nem tekinthető homogén egésznek. A főváros és agglomerációja mind a gazdasági teljesítményt, mind az életszínvonalat, mint a fejlettségei szintet tekintve kiemelkedik az országos átlagból. Ez a helyzet viszont speciális feladatokat, sürgősen megoldandó célokat jelöl ki a helyi irányítószervek számára.

A városi illetve a területi fejlesztési stratégia elemzése után jól látható, hogy a fejlesztés a megfelelő irányba halad, hiszen az új tervek a régiót már szerves egészként kezelik. Nem csak Moszkva decentralizációja került napirendre, amelyre egy többközpontú városszerkezet kialakítása jelenthet megoldást, hanem az agglomerációs területek, alvóvárosok bekapcsolása a központ vérkeringésébe is folyamatosan folyik. Ezt támogatják a közút- és vasútfejlesztési programok, valamint a fővároson kívüli, de a moszkvai agglomeráció számára épülő szociális ellátórendszer-fejlesztések is.

Irodalomjegyzék

Területrendezési tervek, településhálózat-fejlesztési koncepciók a volt Szovjetunióban és a mai Oroszországban, Brade-Percik-Pityereszkij, Földrajzi Értesítő, 2002. 3-4. füzet, pp. 301-318.

Városi Világ, Enyedi György, Akadémiai kiadó, Budapest, 2012. pp. 155-164.

Стратегия социально-экономического развития Москвы на период до 2025 года, Moszkva, 2012.

СТРАТЕГИЯ СОЦИАЛЬНО-ЭКОНОМИЧЕСКОГО РАЗВИТИЯ МОСКОВСКОЙ ОБЛАСТИ ДО 2025 ГОДА

[1] Forrás: Négy, esetleg öt valódi világvárosról beszélhetünk, Bod Tamás, 2005. március-április, 10. véf. 3. szám http://beszelo.c3.hu/cikkek/%E2%80%9Enegy-esetleg-ot-valodi-vilagvarosrol-beszelhetuenk%E2%80%9D

[2] Forrás: Régiók Oroszországa, Horváth Gyula, Tér és társadalom, 2006./2. pp. 1-21. http://geogr.elte.hu/TGF/TGF_Cikkek/bartke.pdf

[3] Forrás: http://moszkva.webnode.sk/gazdasaga/

[4] Forrás: Moscow, Wikipedia.org http://en.wikipedia.org/wiki/Moscow#

[5] Forrás: Moscow population: capital may hold 17 million people, Herbert Mosmuller, The Moscow Times, 2011.06.03. http://www.telegraph.co.uk/sponsored/rbth/society/8555676/Moscow-17-million-people.html

[6] Forrás: Moszkva terület fejlesztési stratégiája 2015-ig