HTML

Vaszari Tamás

Tisztelt Látogató! Amikor ezt a blogot életre hívtam, akkor sokat gondolkodtam azon, hogy miről is kellene szólnia. Végül úgy döntöttem, hogy mindent leírok, ami a múltban hatással volt rám. Szívből remélem, hogy az olvasottak Önre is inspirálólag hatnak majd! Az egyes témákat a saját véleményemmel is kiegészítettem, és arra kérem a Kedves Olvasót, hogy ha Önben megfogalmazódik valami, akkor írja meg nyugodtan! Hátha új gondolatokat ébreszt vele valaki másban is… Köszönettel: Vaszari Tamás

Címkék

ajándékozás (1) Aliyev (1) Amazon.com (1) apple (1) arculattervezés (1) árpolitika (1) ártárgyalás (1) ártárgyalás tréning (1) aspirációs csoport (1) aspirációs csoportok (2) atomenergia (2) aukció (1) autóipar (1) Azerbajdzsán (1) A művészet mint üzlet (1) befektetés (6) benjamin graham (1) brand (1) brandépítés (1) branding (2) BRM (1) Bulgária (1) business relationship management (1) business school (1) Carmine Gallo (1) cégér (1) céges honlap (1) cégtörténet (1) cégvezetés (1) cellular organisation (1) Chris Anderson (1) CMS (1) dekoráció (1) demográfiai hatások (1) demonstratív fogyasztás (1) demotgráfia (1) deomgráfiai hatások az ingatlanpiacon (1) design (1) diplomácia (1) divat (1) Dr Törőcsik Mária (1) elemzés (1) elhelyezkedés (1) erőműépítés (2) értékesítés (8) értékesítés-orientált (1) értékesítési ismeretek (1) értékesítési technikák (4) étterem-marketing (1) felnőtt (1) felnőttképzés (1) fogyasztói aspirációk (1) fogyasztói döntések (1) fogyasztói magatartás (4) framework (1) gazdaságfejlesztés (3) gazdasági helyzet (1) gazdasági válság (2) GLOBE (2) Győr (1) gyűjtés (1) hitel (1) Hofstede (1) homlokzat (1) honlap (1) honlapkészítés (1) Hosszú farok (1) identitáspolitika (1) imázs (1) ingatlan (4) ingatlanbefektetés (5) Ingatlanbefektetés- és menedzsment (1) ingatlanbefektetés és menedzsment (2) ingatlanfejlesztés (1) ingatlanpia (1) ingatlanpiaci elemzés (1) ingatlanszektor (1) innováció (3) innováció-menedzsment (1) inside-out (1) Jan Carlzon (1) Kaluga (1) kapcsolatmenedzsment (1) kapitalizmus (1) karrier (1) Kautz konferencia (1) Kelet-Európa (3) kereskedelem (1) kirakat (1) kisbefektetők (1) kisvállalkozás (2) KKV (1) klaszter (1) kockázat (1) kockázati tőke (1) konferencia beszámoló (1) könyvajánló (6) korrupció (1) kovács tünde (2) Közép-Európa (2) közép-Kelet-Európa (2) közgazdaságtan (5) közgazdasátan (1) kultúrgazdaság (1) lakáspiac (1) Lapítsd le a piramist! (1) long tail (1) luxus (1) luxusipar (1) magyar-orosz kapcsolatok (2) márkaépítés (1) marketing (16) marketingstratégia (1) marx (1) másodlagos piac (1) megapolisz (1) menedzsment (10) Mercedes-Benz (1) Mintzberg (1) molinó (1) Moszkva (1) MSPR Üzleti Iskola (1) Műgyűjteni de hogyan? (1) műgyűjtés (3) műgyűjtó (1) műgyűjtő (1) műkereskedelem (2) munkatapasztalat (1) munkavállalás (1) műtárgypiac (1) művészet (1) nagyvállalatok (1) német-orosz kapcsolatok (1) Németország (1) nemzeti identitás (1) Nemzetközi kapcsolatok (3) önkormányzati rendszerek (1) online marketing (1) orosz-azeri kapcsolatok (1) orosz-német kapcsolatok (1) Oroszország (14) Oroszország fejlesztési stratégiája (1) orosz fiatalok (1) orosz gazdaság (1) Orosz gazdaságfejlesztés (1) orosz identitáspolitika (1) orosz közigazgatás (1) orosz közigazgatási rendszer (1) orosz önkormányzatok (1) orosz regionális politika (1) orosz vidék (3) összehasonlító elemzés (1) outside-in (1) Paks II (2) pénzügyi ismeretek (1) pénzügyi műveltség (1) piaci verseny (1) PR (1) prezentáció (2) prezentációtechnika (1) Professzionális értékesítés (1) professzionális értékesítés (2) programozás (1) promóció (1) protokoll (1) Pro Minoritate (1) Putyin (2) Putyin-adminisztráció (1) Rába (1) recenzió (4) Rechnitzer János (1) regionális gazdasgáfejlesztés (1) reklám (2) rendezvényszervezés (1) sales (2) self branding (1) spin-off (1) start-up (3) startup (1) státusszimbólumok (1) steve jobs (1) Steve Jobs (2) stratégia (2) stratégiai tervezés (1) stratégiamenedzsment (2) szakmai gyakorlat (1) szejtes szerkezet (1) személyes értékesítés (1) szervezeti kultúra (1) Szkolkovo (1) szociológia (2) tárgyalástecnika (1) társadalomfejlődés (1) településhálózat (1) településmarketing (1) térelmélet (1) termeléscentrikus (1) történelem (1) tréning (1) tudásmenedzsment (4) turizmusmarketing (1) üzletfejlesztés (1) üzleti angyal (1) üzleti tervezés (1) vagyonteremtés (1) vagyon teremtés (1) vállakozás (1) vállalatirányítás (7) vállalati evolúció (1) vállalati struktúra (1) vállalatvezetés (2) vállalkozás (3) vállalkozásfejlesztés (3) válság (1) válságmenedzsment (1) változásmenedzsment (1) városfejlődés (3) vásárlási döntések (1) vaszari andrás (1) vendéglátás (3) Vendéglátás-marketing (1) vendéglátás-marketing (10) vendéglátóipar (5) vendéglátó ipar (1) versenyképesség (2) vevőszolgálat (1) vezetés (1) Vezetéstudomány (1) vezetői kompetenciák (2) vezetőképzés (2) vidék (1) vidékfejlődés (2) weboldal (1) XXI. század (1) Címkefelhő

Friss topikok

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Neheztelés a kapitalizmusra: a paraszti hagyományok átalakulása Oroszországban*

2015.08.07. 14:56 :: Tamas Vaszari

Feljegyzés

 

Oroszországban a kapitalista társadalomfejlődés azt mutatja, hogy a régi beidegződések még mindig hatnak. Az egalitárius mentalitás elítéli a nyerészkedő kapitalistákat, és a népnyúzó menedzsereket. Egyes tudósok szerint a tőkés rendszer iránti ellenszenv nem a szovjet korszak terméke, hanem sokkal régebbről gyökeredzik, s egészen a jobbágyfelszabadításig nyúlik vissza. Az orosz viszonyok vizsgálatakor nem csak a nyugati és az orosz, de a kelet-nyugat ellenétet is megfigyelhetjük.

Az 1861-es orosz jobbágyfelszabadítás végre teret adott a társadalmi mobilitásnak. Az egyes társadalmi osztályok viszont igen kevéssé bíztak a többiben, s az emberek inkább a saját berkeiken belül kerestek szövetségeseket. A tőkés rendszer, amelyben bárki felemelkedhetett, az autokratikus berendezkedést is veszélyeztette, ami az elit óvatoskodását és az új viszonyok lehetséges fékezését eredményezte. Az egyes társadalmi osztályok közt kialakult alacsony bizalmi szint és ellentétek oda vezettek, hogy az elit- és kapitalizmus ellenes csoportok idővel megerősödtek, s a folyamat az 1917-es forradalomhoz vezetett. Az új szovjet társadalmi berendezkedés maga is egy paraszti közösség jegyeit hordozta, ahol a megkérdőjelezhetetlen vezető szerepét betöltő családapa hangja mindenki számára parancs volt, s a polgárok egyenlősége ebből az alávetettségből volt levezethető.

A jobbágyság eltörlése után Oroszországban új társadalmi csoportok jelentek meg: vidéki és városi vállalkozók, kereskedők és bankárok. Az épülő vasút, a terjeszkedő sajtó és a vállalkozói aktivitás hamarosan feszegetni kezdte ez addigi közösségi kereteket, s az emberek lassan tudomást szeretek róla, hogy a falu határán túl ott vár rájuk a nagyvilág. Az addigi paraszti létforma a szokásjogon és a szájról szájra, apáról fiúra szálló tudáson alapult, s az egyén teljes mértékben a közösségtől függött. A kollektivizmust erősítette az is, hogy az állami szervek is szívesebben tárgyaltak közösségekkel, mint magánszemélyekkel, s a XX. század elejéig földet sem vehettek magánszemélyek. A természet és az időjárás jelentette kockázatok csökkentésére szintén jó eszköz volt a közösségi szerveződés. Nem csoda hát, hogy az általánosan elfogadott magatartás a konformizmus lett, s az így befektetett energia adta a csoport gazdasági sikereinek alapját. A parasztok közösen művelték a földet és használták a határ erdejeit, legelőit. Ha a közösségben egy tag nem volt elég simulékony és az individualizmus jegyeit mutatta, az a hamar a partvonalon kívül találta magát.

A kereskedők, föld- és gyártulajdonosok iránt a parasztok ellenszenvvel viseltettek, és nem bíztak bennük, mivel úgy gondolták, hogy ezek az emberek nem tisztességes munkával jutnak jövedelemhez. Ennek ellenére a paraszti magatartásnak is voltak individualista elemei, mivel ezek az emberek úgy gondolták, hogy a föld azt illeti, aki megműveli, tehát őket.

A közösségi földeket, legelőket és erdőket a parasztok szétosztották egymás között. Ha valaki többre vitte, mint az átlag, akkor azt nem csak csodálták, de irigyelték is. Az irigység mellett az illető néhány csípős megjegyzésre is számíthatott, mivel a parasztok a gazdasági sikereket zéró összegű játszmaként értelmezték, s úgy gondolták, hogy ha valaki többre vitte, akkor az azért volt, mert mások kárára jobb lehetőségekkel indult. A következő újraelosztásnál aztán igyekeztek kiküszöbölni a hibát s a kevésbé sikeres tagokkal is fair módon bánni. A tőkés rendszerben létrejövő társadalmi különbségek eszerint a logika szerint nem lehettek jogosak, s a sikeres embereknek semmilyen elismerés nem járt. A nyereség hajszolása önzésnek minősült, s az ilyen ember csak a parasztok irigységére és megvetésére számíthatott. A kereskedelem és az ipar pedig egyet jelentett a kapzsisággal. A gazdagodás iránti ellenszenv még akkor is meghatározó volt, amikor az éghajlati és emberi tulajdonságok egyértelműen alátámasztották egy-egy gazdálkodó sikerét.

A közösségi lét, és a magánszemélyek korlátozása a parasztok személyi szabadságát is korlátozta, ami hamarosan a városiasodás és az iparosodás területein is éreztette hatását. Az alacsony bizalmi szint pedig egyébként is fékezte a parasztok városba költözését.

A XIX. században Szibéria gazdasági szempontból még egyértelműen elmaradottabb volt, mint Oroszország európai része, s a fejletlen infrastruktúra az államot is gátolta szerepkörének ellátásában. Szibériát a kozákok foglalták el, a az új területen az óriási távolságok, az elmaradott infrastruktúra, az alacsony állami kontroll és a gazdag természeti erőforrások miatt a magánszemélyek nagyobb teret kaptak a kibontakozáshoz, s az állam mellett az egyház sem ellenőrizte őket. A fentiek miatt a szibériaiak gazdasági tevékenysége sokkal közelebb állta ahhoz, amit vállalkozói létformának nevezünk. Sőt, időnként ez a magatartás gazdaságilag is sikeresebbnek bizonyult! Az európai és a szibériai parasztság tehát másképpen élt: a szibériaiak sokkal szabadabbak voltak, s a paraszti munka mellett a vállalkozói létformát is választhatták, s az is gyakori volt, hogy egyszerre mindkettőt végezték. A szibériai kollektívák hasonlóak voltak az európai részen szerveződő közösségekhez, azzal a különbséggel, hogy itt minden önkéntes alapon történt, s a befektetett kemény munka gyümölcsét a tagok nem érezték igazságtalannak.

Érdekes, hogy az észak-amerikai és nyugat-európai mezőgazdasági termelés hatékonyságához képest a korabeli orosz parasztok nem teljesítettek jelentősen rosszabbul. A szibériai önkéntes alapon működő közösségek ráadásul azt igazolták, hogy a kollektivizmus mélyen beleivódott az orosz paraszti identitásba.

A jövedelmek újraelosztása, ami az európai területeken elvárás volt, Szibériában nem terjedt el. A szibériaiak a gazdasági sikereket nem tekintették zéró összegű játszmának, s a bőséges földterületeken is sikertelen parasztokat egyszerűen lustának bélyegezték. Az európai parasztok a termelésben megelégedtek a szükséges minimummal, a szibériaiak viszont igyekeztek felhalmozni, fejlődni, s mai szóhasználattal élve agrárvállalkozókká válni, hiszen számukra az individualizmus és az üzleti szellem nem volt elítélendő. A szibériai mentalitás a kapitalizmus térnyerését sem fékezte, s a tőkés termelés legnagyobb gátja Oroszországban mindig is az alacsony tőkeellátottság volt.

Minél erősebb a bizalom egy közösségben, a tagok annál szívesebben működnek együtt. A magasabb szintű együttműködés pedig egy hatékonyabban működő, eredményesebb társadalmat jelent. Oroszországban az alacsony bizalmi szintet szigorú szabályokkal igyekeztek helyettesíteni, vagyis: ha az emberek nem bíznak egymásban, akkor bízzanak a rendszerben, és a társadalmi viszonyok alakuljanak az egyes posztokon ülő emberek jogköre szerint!

Az ipar megerősödése véget vetett a mezőgazdaság hegemóniájának, mivel a városokban élő munkásság sokkal jobb helyzetben volt, mint a falusi parasztság. Az eredmények arra ösztönözték Oroszországot, hogy folytassa útját a tőkés fejlődés útján: fejlessze a városokat, az ipart, a természeti erőforrások kiaknázását, a munkaerőt és a tudományos potenciálját.

A szovjet érában az állam szerep továbbra is erős maradt, s a mindennapokat a bürokrácia szabályai határozták meg. A korábbi birtokrendszer eltűnt, s a parasztok mellett immár a városi polgárok és az értelmiségiek is földhöz juthattak. A társadalom viszonylag homogénná vált, a társadalmi mobilitás pedig lendületet kapott. A jobbágyfelszabadítás után megjelent új társadalmi csoportok (vállalkozók, kereskedők, bankárok) egyszerűen eltűntek. A paraszti (munka)kultúra látszólag változatlan maradt, de valójában alkalmazkodott a kolhozok és szovhozok szabta új feltételekhez.

A Szovjetunió felbomlása után a vállalkozók ismét megjelentek, s immár rendelkeznek egy minimális társadalmi elfogadottsággal. A vidékfejlesztési politika részeként az orosz állam támogatja a mezőgazdasági vállalkozókat, ami számos nyerészkedőt is a területre vonzott, s az általuk okozott kár nem tett jót az agrárvállalkozók megbecsülésének. A fejlődés útja azonban mégis a nagygazdaság, mivel a felmérések azt igazolják, hogy a háztáji gazdaságnál életképesebb és hatékonyabb az előbb működési forma.

*Ez a bejegyzés az alábbi, angol nyelven megjelent szakcikk magyar nyelvű kivonata: Igor V. Volguine: Resentment to Capitalism: The Transformation of the Paesant Tradition in Russia, Eastern European Countryside, Torun, Lengyelorszg, 2001. Elérhető: http://www.home.umk.pl/~eec/wp-content/uploads/2001_2_Volguine.pdf

Szólj hozzá!

Címkék: szociológia vidék Oroszország Kelet-Európa vidékfejlődés orosz vidék társadalomfejlődés

A bejegyzés trackback címe:

https://vaszaritamas.blog.hu/api/trackback/id/tr357688540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.