HTML

Vaszari Tamás

Tisztelt Látogató! Amikor ezt a blogot életre hívtam, akkor sokat gondolkodtam azon, hogy miről is kellene szólnia. Végül úgy döntöttem, hogy mindent leírok, ami a múltban hatással volt rám. Szívből remélem, hogy az olvasottak Önre is inspirálólag hatnak majd! Az egyes témákat a saját véleményemmel is kiegészítettem, és arra kérem a Kedves Olvasót, hogy ha Önben megfogalmazódik valami, akkor írja meg nyugodtan! Hátha új gondolatokat ébreszt vele valaki másban is… Köszönettel: Vaszari Tamás

Címkék

ajándékozás (1) Aliyev (1) Amazon.com (1) apple (1) arculattervezés (1) árpolitika (1) ártárgyalás (1) ártárgyalás tréning (1) aspirációs csoport (1) aspirációs csoportok (2) atomenergia (2) aukció (1) autóipar (1) Azerbajdzsán (1) A művészet mint üzlet (1) befektetés (6) benjamin graham (1) brand (1) brandépítés (1) branding (2) BRM (1) Bulgária (1) business relationship management (1) business school (1) Carmine Gallo (1) cégér (1) céges honlap (1) cégtörténet (1) cégvezetés (1) cellular organisation (1) Chris Anderson (1) CMS (1) dekoráció (1) demográfiai hatások (1) demonstratív fogyasztás (1) demotgráfia (1) deomgráfiai hatások az ingatlanpiacon (1) design (1) diplomácia (1) divat (1) Dr Törőcsik Mária (1) elemzés (1) elhelyezkedés (1) erőműépítés (2) értékesítés (8) értékesítés-orientált (1) értékesítési ismeretek (1) értékesítési technikák (4) étterem-marketing (1) felnőtt (1) felnőttképzés (1) fogyasztói aspirációk (1) fogyasztói döntések (1) fogyasztói magatartás (4) framework (1) gazdaságfejlesztés (3) gazdasági helyzet (1) gazdasági válság (2) GLOBE (2) Győr (1) gyűjtés (1) hitel (1) Hofstede (1) homlokzat (1) honlap (1) honlapkészítés (1) Hosszú farok (1) identitáspolitika (1) imázs (1) ingatlan (4) ingatlanbefektetés (5) Ingatlanbefektetés- és menedzsment (1) ingatlanbefektetés és menedzsment (2) ingatlanfejlesztés (1) ingatlanpia (1) ingatlanpiaci elemzés (1) ingatlanszektor (1) innováció (3) innováció-menedzsment (1) inside-out (1) Jan Carlzon (1) Kaluga (1) kapcsolatmenedzsment (1) kapitalizmus (1) karrier (1) Kautz konferencia (1) Kelet-Európa (3) kereskedelem (1) kirakat (1) kisbefektetők (1) kisvállalkozás (2) KKV (1) klaszter (1) kockázat (1) kockázati tőke (1) konferencia beszámoló (1) könyvajánló (6) korrupció (1) kovács tünde (2) Közép-Európa (2) közép-Kelet-Európa (2) közgazdaságtan (5) közgazdasátan (1) kultúrgazdaság (1) lakáspiac (1) Lapítsd le a piramist! (1) long tail (1) luxus (1) luxusipar (1) magyar-orosz kapcsolatok (2) márkaépítés (1) marketing (16) marketingstratégia (1) marx (1) másodlagos piac (1) megapolisz (1) menedzsment (10) Mercedes-Benz (1) Mintzberg (1) molinó (1) Moszkva (1) MSPR Üzleti Iskola (1) Műgyűjteni de hogyan? (1) műgyűjtés (3) műgyűjtó (1) műgyűjtő (1) műkereskedelem (2) munkatapasztalat (1) munkavállalás (1) műtárgypiac (1) művészet (1) nagyvállalatok (1) német-orosz kapcsolatok (1) Németország (1) nemzeti identitás (1) Nemzetközi kapcsolatok (3) önkormányzati rendszerek (1) online marketing (1) orosz-azeri kapcsolatok (1) orosz-német kapcsolatok (1) Oroszország (14) Oroszország fejlesztési stratégiája (1) orosz fiatalok (1) orosz gazdaság (1) Orosz gazdaságfejlesztés (1) orosz identitáspolitika (1) orosz közigazgatás (1) orosz közigazgatási rendszer (1) orosz önkormányzatok (1) orosz regionális politika (1) orosz vidék (3) összehasonlító elemzés (1) outside-in (1) Paks II (2) pénzügyi ismeretek (1) pénzügyi műveltség (1) piaci verseny (1) PR (1) prezentáció (2) prezentációtechnika (1) Professzionális értékesítés (1) professzionális értékesítés (2) programozás (1) promóció (1) protokoll (1) Pro Minoritate (1) Putyin (2) Putyin-adminisztráció (1) Rába (1) recenzió (4) Rechnitzer János (1) regionális gazdasgáfejlesztés (1) reklám (2) rendezvényszervezés (1) sales (2) self branding (1) spin-off (1) start-up (3) startup (1) státusszimbólumok (1) steve jobs (1) Steve Jobs (2) stratégia (2) stratégiai tervezés (1) stratégiamenedzsment (2) szakmai gyakorlat (1) szejtes szerkezet (1) személyes értékesítés (1) szervezeti kultúra (1) Szkolkovo (1) szociológia (2) tárgyalástecnika (1) társadalomfejlődés (1) településhálózat (1) településmarketing (1) térelmélet (1) termeléscentrikus (1) történelem (1) tréning (1) tudásmenedzsment (4) turizmusmarketing (1) üzletfejlesztés (1) üzleti angyal (1) üzleti tervezés (1) vagyonteremtés (1) vagyon teremtés (1) vállakozás (1) vállalatirányítás (7) vállalati evolúció (1) vállalati struktúra (1) vállalatvezetés (2) vállalkozás (3) vállalkozásfejlesztés (3) válság (1) válságmenedzsment (1) változásmenedzsment (1) városfejlődés (3) vásárlási döntések (1) vaszari andrás (1) vendéglátás (3) Vendéglátás-marketing (1) vendéglátás-marketing (10) vendéglátóipar (5) vendéglátó ipar (1) versenyképesség (2) vevőszolgálat (1) vezetés (1) Vezetéstudomány (1) vezetői kompetenciák (2) vezetőképzés (2) vidék (1) vidékfejlődés (2) weboldal (1) XXI. század (1) Címkefelhő

Friss topikok

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

A közigazgatástól az önigazgatásig Oroszországban*

2015.08.12. 06:05 :: Tamas Vaszari

Feljegyzés

 

Az „új kormányzás” (new governance) fogalma és rendszere a Fordista törvénykezés válságára kíván megoldást nyújtani, amelynek keretében a társadalom működtetését új elvek alapján szervezik meg. A Fordista irányítás rigid, hierarchikus és bürokratikus, ahol az erőviszonyok előre eldöntöttek. Az intézményredszer formális, minden tervek szerint működik, a regionális politika célja pedig nem más, mint a teljes foglalkoztatottság elérése, lehetőleg a mezőgazdaságban.

Az új korányzás (governance) rugalmas rendszer, amely a megváltozott feltételek között új eljárásokat alkalmaz. Az governance rendszerében az állami és a civil szervezetek kéz a kézben dolgoznak, így a munkába bekapcsolódhat a magánszektor és a karitatív szervezetek is. Az új rendszer előnye, hogy így minden résztvevő magával hozhatja a saját, speciális tudását.

Oroszországban a közigazgatási rendszer három szintű: szövetségi, regionális és helyi. Az első kettő hatóságként működik. A helyi közigazgatás a szovjet időkben szinte semmilyen önálló döntést nem hozhatott, de 1993-tól jogköre kiszélesedett, és ma már maga is önálló döntéshozó szerv.

 

Szereplők

Ha megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a governance összes szereplője jelen van Oroszországban is:

  • a lakosság,
  • a magánszektor,
  • az állami cégek, intézmények,
  • a civil szervezetek,
  • a külföldi partnerek,
  • és a helyi közigazgatási szervek is.

Az emberek igényei többnyire a jogok és a személyes szabadság érvényesítésére irányulnak. Oroszországban az alapszükségletek (étkezés, közoktatás, egészségügyi ellátás) állnak az első helyen, amelyek a túléléshez, a háztartás anyagi helyzetéhez, a javakhoz, a család demográfiai összetételéhez és a természeti erőforrásokhoz is kapcsolódnak. Fontos leírni, hogy az orosz társadalom egy része nem kíván felelősséget vállalni a saját életéért és döntéseiért, hanem ennek terhét külső szereplőkre ruházza át. A paternalizmus iránti vágy 1990-ig kielégített volt, de a rendszerváltás után az újonnan hatalomra kerülőknek is fel kellett vállalniuk ezt a szerepkört.

A kollektivizmus – amellyel fentebb már részletesen foglalkoztunk – szintén megkerülhetetlen kérdés. A régi, kollektivista értékrendtől ma már elmozdulást tapasztalhatunk az individualizmus irányába, hiszen a falusi lakosság nagy része ma már leginkább csak magára gondol, és az anyagi sikerek szerepe is felértékelődött az emberekben (elsősorban a média által közvetített üzenetek hatására).

A lecsúszás komoly probléma az orosz társadalomban, különösen vidéket. Az alacsony foglalkoztatottsági ráta és a létminimum közeli jövedelmek a munkaerőnek csak igen alacsony szintű újratermelődését teszik lehetővé. A tartós munkanélküliség pedig még tovább rontja a munkavállalók pozícióját, s egy-két év után sokan az alkoholizmusnál kötnek ki. A megélhetést ekkor már leginkább csak napszám vagy más, hasonló alkalmi munka biztosítja, nyomorszinten.

A magánszektor célja a nyereséges működés és a növekedés, de akarva akaratlanul a társadalom számára is hasznot hajt, hiszen felszívja a munkaerőt és a jövedelem-kifizetéseken keresztül hozzájárul a helyi közösség életminőségének emeléséhez. A vidéki magánszférában a nagyvállalatok főleg az agrárszektorban, a KKV-k az erdőgazdaságokban és az építőiparban tevékenykednek, a mikro- és egyéni vállalkozók pedig a szolgáltatások (kereskedelem, vendéglátás, idegenforgalom) területén aktívak.

Az állami cégek, intézmények a mezőgazdasághoz, az erdőgazdasághoz, az építőiparhoz és a szociális szolgáltatásokhoz köthetők. Az intézmények (iskolák, elsősegély állomások, kórházak, könyvtárak) többnyire központi forrásokból működnek, s jövedelemtermelő képességük igen alacsony, ha egyáltalán van ilyen.

A civil szervezetek közé soroljuk a nőegyleteket, a gyermek-jóléti intézményeket, és a politikai tömörüléseket is, de tudnunk kell, hogy súlyuk jelentéktelen.

A külföldi partnerek az orosz falvakban szinte egyáltalán nincsenek jelen, s csak elvétve találhatunk olyan települést, ahol mégis. A közös projektek célja, hogy egy helyi adottságra alapozva bevonja a helyi lakosságot a termelésbe. A külföldi szereplők bevonásával futó projekteknek otthont adó települések kiválasztása általában a központokban történik,

A helyi közigazgatási szervek érdekei a közjóra, a gazdaságfejlődésre és a politikai atmoszférára irányulnak. Napjainkban azonban az orosz önkormányzatok pénzügyi forrásai igen alacsonyak. Jellemző adat, hogy a 12.000 orosz önkormányzat közül mindössze 400 önellátó, és 6.000 egyáltalán nem rendelkezik saját forrásokkal, ami azt jelenti, hogy az érdekérvényesítő képességük sem túl jó. Ez gondolt jelent, mivel a forráshiányos önkormányzatok a területen működő cégek kiszolgáltatottjaivá válnak, a problémák megoldásában pedig képtelenek szerepet vállalni. Az önkormányzatok hiába szeretnének a cégekkel egyenrangú partnerként viselkedni, ha pénzügyi okokból nem azok, s így kéntelen elfogadni a cégek diktátumát.

A közigazgatásban dolgozó munkatársak képzettsége szintén probléma: hiába van a kollégák 60 százalékának diplomája, ha ebből csak 3% kapcsolódik a közigazgatáshoz, és 6% a jogászok aránya.

A fentieket összegezve azt mondhatjuk, hogy hiába van jelen a governance-hoz szükséges összes szereplő a vidéki Oroszországban, az átalakulás még nem indult el. Ebben a helyzetben pedig nincs más lehetőség, mint alkalmazkodni a meglévő körülményekhez.

 

Alkalmazkodási stratégiák

Térbeli és földrajzi alkalmazkodás: Oroszország a világ legnagyobb területű országa, ami azt jelenti, hogy a távolságok óriásiak: léteznek fél-Európa méretű szubjektumok is, ahol az ott élők számára rendkívüli nehézséget az alapvető közszolgáltatásokhoz való hozzáférés is. A fentiek miatt nyugodtan beszélhetünk szociális, kulturális és gazdasági izolációról is. Hiába létezik ugyanis szociális, közegészségügyi vagy egyéb ellátás, ha a messze lakó állampolgár nem tud elutazni a megyei központba, hogy igénybe vegye ezeket.

Jogi alkalmazkodás: Szerencsére ma már az orosz jogrendszer is abba az irányba halad, hogy a helyi közigazgatási szerveknek minél több jogot biztosítson, beleértve a helyi adóztatás jogát is. Gondot jelent viszont, hogy pénzügyi források hiányában a kötelezettségek teljesítése sok helyen lehetetlen, s emiatt a helyi szervek a saját feladataikat sem látják el.

Alkalmazkodás az új gazdasági helyzethez: A szocialista tervgazdálkodás valódi hatalmat biztosított az arra kijelölteknek, de a rendszerváltás után a szovhozok és a kolhozok átalakultak. Megjelentek a magántulajdonú cégek és a családi gazdaságok, s megerősödött az árnyékgazdaság is, ami különösen az agrárszektorban jelentős. Az üzleti szféra igyekszik minél jobb személyes kapcsolatokat kiépíteni a helyi közigazgatás vezetőivel, illetve a lakossággal is. Gyakori, hogy a cégek pénzen kívüli juttatásokkal is segítik a dolgozóikat: segítenek a közlekedés megszervezésében, tűzifát biztosítanak vagy kedvezményes árakat a saját termékeikre. Érdekes, hogy a kisebb önkormányzatok vezetői sokkal szorosabb személyes kapcsolatokkal rendelkeznek, bár ez abból is eredhet, hogy ők közelebb vannak az emberekhez, és jobban ismerik a területükön működő cégek vezetőit is.

Lélektani alkalmazkodás: A szovjet időkben adott volt a hierarchia, a pénzügyi fedezet és adottak voltak a feladatok is. Mára ez eltűnt: már nincs egyértelmű feladatleírás és nincs pénzügyi fedezet sem, emiatt a közszolgálat elveszette vonzerejét. Az emberek számára sem a közszolgálat nem vonzó terület, sem a közügyek nem érdekesek, így az itt dolgozók munkája jelentősen nehezebbé vált.

 

Következtetések

Oroszországban nincs government – governance átalakulás, mivel ennek keretei nem adottak. Az egyes résztvevők még nem állnak készen arra, hogy a saját idejükből és pénzforrásaikból a governance irányítási rendszerére áldozzanak. Az első lépés az lenne, hogy az állam központi forrásokból megerősítse és képessé tegye erre a közigazgatási szerveket és az intézményeket. A magánszféra csak egy második ütemben kapcsolódhat be az irányításba: akkor, amikor az állami oldalon erre már van fogadókészség.

*Ez a bejegyzés az alábbi, angol nyelven megjelent szakcikk magyar nyelvű kivonata: Inna Kopoteva: From Government to Governance: Is there such a shift in the Russian Countryside?, Eastern European Countryside, Torun, Lengyelorszg, 2005/11. Elérhető: http://www.home.umk.pl/~eec/wp-content/uploads/2004_3_Kopoteva.pdf

Szólj hozzá!

Címkék: Oroszország orosz vidék orosz közigazgatás orosz önkormányzatok önkormányzati rendszerek

A bejegyzés trackback címe:

https://vaszaritamas.blog.hu/api/trackback/id/tr337688572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.