HTML

Vaszari Tamás

Tisztelt Látogató! Amikor ezt a blogot életre hívtam, akkor sokat gondolkodtam azon, hogy miről is kellene szólnia. Végül úgy döntöttem, hogy mindent leírok, ami a múltban hatással volt rám. Szívből remélem, hogy az olvasottak Önre is inspirálólag hatnak majd! Az egyes témákat a saját véleményemmel is kiegészítettem, és arra kérem a Kedves Olvasót, hogy ha Önben megfogalmazódik valami, akkor írja meg nyugodtan! Hátha új gondolatokat ébreszt vele valaki másban is… Köszönettel: Vaszari Tamás

Címkék

ajándékozás (1) Aliyev (1) Amazon.com (1) apple (1) arculattervezés (1) árpolitika (1) ártárgyalás (1) ártárgyalás tréning (1) aspirációs csoport (1) aspirációs csoportok (2) atomenergia (2) aukció (1) autóipar (1) Azerbajdzsán (1) A művészet mint üzlet (1) befektetés (6) benjamin graham (1) brand (1) brandépítés (1) branding (2) BRM (1) Bulgária (1) business relationship management (1) business school (1) Carmine Gallo (1) cégér (1) céges honlap (1) cégtörténet (1) cégvezetés (1) cellular organisation (1) Chris Anderson (1) CMS (1) dekoráció (1) demográfiai hatások (1) demonstratív fogyasztás (1) demotgráfia (1) deomgráfiai hatások az ingatlanpiacon (1) design (1) diplomácia (1) divat (1) Dr Törőcsik Mária (1) elemzés (1) elhelyezkedés (1) erőműépítés (2) értékesítés (8) értékesítés-orientált (1) értékesítési ismeretek (1) értékesítési technikák (4) étterem-marketing (1) felnőtt (1) felnőttképzés (1) fogyasztói aspirációk (1) fogyasztói döntések (1) fogyasztói magatartás (4) framework (1) gazdaságfejlesztés (3) gazdasági helyzet (1) gazdasági válság (2) GLOBE (2) Győr (1) gyűjtés (1) hitel (1) Hofstede (1) homlokzat (1) honlap (1) honlapkészítés (1) Hosszú farok (1) identitáspolitika (1) imázs (1) ingatlan (4) ingatlanbefektetés (5) Ingatlanbefektetés- és menedzsment (1) ingatlanbefektetés és menedzsment (2) ingatlanfejlesztés (1) ingatlanpia (1) ingatlanpiaci elemzés (1) ingatlanszektor (1) innováció (3) innováció-menedzsment (1) inside-out (1) Jan Carlzon (1) Kaluga (1) kapcsolatmenedzsment (1) kapitalizmus (1) karrier (1) Kautz konferencia (1) Kelet-Európa (3) kereskedelem (1) kirakat (1) kisbefektetők (1) kisvállalkozás (2) KKV (1) klaszter (1) kockázat (1) kockázati tőke (1) konferencia beszámoló (1) könyvajánló (6) korrupció (1) kovács tünde (2) Közép-Európa (2) közép-Kelet-Európa (2) közgazdaságtan (5) közgazdasátan (1) kultúrgazdaság (1) lakáspiac (1) Lapítsd le a piramist! (1) long tail (1) luxus (1) luxusipar (1) magyar-orosz kapcsolatok (2) márkaépítés (1) marketing (16) marketingstratégia (1) marx (1) másodlagos piac (1) megapolisz (1) menedzsment (10) Mercedes-Benz (1) Mintzberg (1) molinó (1) Moszkva (1) MSPR Üzleti Iskola (1) Műgyűjteni de hogyan? (1) műgyűjtés (3) műgyűjtő (1) műgyűjtó (1) műkereskedelem (2) munkatapasztalat (1) munkavállalás (1) műtárgypiac (1) művészet (1) nagyvállalatok (1) német-orosz kapcsolatok (1) Németország (1) nemzeti identitás (1) Nemzetközi kapcsolatok (3) önkormányzati rendszerek (1) online marketing (1) orosz-azeri kapcsolatok (1) orosz-német kapcsolatok (1) Oroszország (14) Oroszország fejlesztési stratégiája (1) orosz fiatalok (1) orosz gazdaság (1) Orosz gazdaságfejlesztés (1) orosz identitáspolitika (1) orosz közigazgatás (1) orosz közigazgatási rendszer (1) orosz önkormányzatok (1) orosz regionális politika (1) orosz vidék (3) összehasonlító elemzés (1) outside-in (1) Paks II (2) pénzügyi ismeretek (1) pénzügyi műveltség (1) piaci verseny (1) PR (1) prezentáció (2) prezentációtechnika (1) Professzionális értékesítés (1) professzionális értékesítés (2) programozás (1) promóció (1) protokoll (1) Pro Minoritate (1) Putyin (2) Putyin-adminisztráció (1) Rába (1) recenzió (4) Rechnitzer János (1) regionális gazdasgáfejlesztés (1) reklám (2) rendezvényszervezés (1) sales (2) self branding (1) spin-off (1) start-up (3) startup (1) státusszimbólumok (1) steve jobs (1) Steve Jobs (2) stratégia (2) stratégiai tervezés (1) stratégiamenedzsment (2) szakmai gyakorlat (1) szejtes szerkezet (1) személyes értékesítés (1) szervezeti kultúra (1) Szkolkovo (1) szociológia (2) tárgyalástecnika (1) társadalomfejlődés (1) településhálózat (1) településmarketing (1) térelmélet (1) termeléscentrikus (1) történelem (1) tréning (1) tudásmenedzsment (4) turizmusmarketing (1) üzletfejlesztés (1) üzleti angyal (1) üzleti tervezés (1) vagyonteremtés (1) vagyon teremtés (1) vállakozás (1) vállalatirányítás (7) vállalati evolúció (1) vállalati struktúra (1) vállalatvezetés (2) vállalkozás (3) vállalkozásfejlesztés (3) válság (1) válságmenedzsment (1) változásmenedzsment (1) városfejlődés (3) vásárlási döntések (1) vaszari andrás (1) vendéglátás (3) Vendéglátás-marketing (1) vendéglátás-marketing (10) vendéglátóipar (5) vendéglátó ipar (1) versenyképesség (2) vevőszolgálat (1) vezetés (1) Vezetéstudomány (1) vezetői kompetenciák (2) vezetőképzés (2) vidék (1) vidékfejlődés (2) weboldal (1) XXI. század (1) Címkefelhő

Friss topikok

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Jegyzetek a művészvilág és a műkereskedelem működéséről

2015.10.31. 04:51 :: Tamas Vaszari

A műkereskedelem leírása közgazdász szempontból

Közgazdász szemmel nézve a művészet értéke attól függ, hogy azt a szemlélő milyen szemüvegen keresztül vizsgálja, milyenek az illető belső értékei, preferenciái.[1] A közgazdaságtan a művészetről vagy a műalkotások értékéről nem mondhat ítéletet, ebből a szemszögből nem létezik jó vagy rossz. Azt a tényt, hogy az értékesnek vélt művészet fogalma mennyire szubjektív, jól mutatja az a folyamat is, ahogyan ennek megítélése az eltelt évszázadok során változott. A műtárgyak adásvétele és értékmeghatározása során ugyanis a gazdasági érték (vételár) találkozik a tárgy szimbolikus vagy eszmei értékével, amely a társadalom számára képviselt helyétől, fontosságától, illetve megbecsülésétől függ.[2] Ha egyszerűbb megfogalmazást keresünk, amely rávilágít az helyzet ellentmondására is, akkor azt is mondhatjuk, hogy a műkereskedelem beárazza a felbecsülhetetlent. Mások szerint a műkereskedelemben kialakul egy méltányos érték, amely a művész oldalán kompenzálja a műtárgy létrehozásába fektetett időt, energiát és kreativitást, a vevői oldalon pedig még elfogadható áldozat a szép- és az esztétikus iránti vágy kielégítéséért.[3] Amikor a műtárgy egy kortárs alkotó esetében először lép be a piacra, akkor az eszmei érték az adásvétel során anyagi eszközökkel, vagyis pénzzel cserélődik ki, s ezáltal az eladó számára gazdasági értékké, pénztermelő eszközzé válik, ami hozzájárul az illető társadalmi státuszának változásához, vagyis az illető felemelkedéséhez.[4]

Bordieu szerint a művészet és a szociológia kéz a kézben járnak, hiszen a művészeti alkotások tanulmányozásán keresztül a történészek és a szociológusok képet kaphatnak róla, hogy a vizsgált közösség a múltban miket fogyasztott, miket állított elő, és mi bírt értékkel számára.[5] Bordieu szerint a kulturális termelés és fogyasztás egyébként is önszabályozó,[6] hiszen a termelői oldal csak olyan termékeket állít elő, amelyekre van kereslet, mert ha nem ezt teszi, akkor arra kényszerül, hogy elhagyja a piacot. A képzőművészeti alkotások esetében ennek legfőbb kiindulópontja a témaválasztás (pl. a holland festészet polgári ízlés kiszolgáló képi világ), a bútorok és egyéb, művészi értékkel is bíró használati tárgyak esetében pedig a funkció, az anyagválasztás, a minőség és a mennyiség.

 

Múzeumok

A múzeumok esetében – akárcsak az oktatási szektorban az egyetemeknél – szintén készülnek listák, rangsorok, amelyek élén a szupersztár múzeumok trónolnak.[7] Ha megnézzük, hogy mi jellemzi őket, akkor azt látjuk, hogy az alábbi tulajdonságok mindegyik esetében megfigyelhetők:

  • a városba látogató turisták számára szinte kötelező programot jelentenek,
  • a kevésbé ’menő’ múzeumokhoz képest óriási a látogatószámuk,
  • világhírű alkotásoknak adnak otthont,
  • az épületek építészeti megoldásai, minősége már önmagában is látványosság,
  • üzleti szemléletű vezetés irányítja őket, amely a jegyekből származó bevételek mellett számos egyéb, kiegészítő szolgáltatásból is igyekszik bevételeket generálni, például:
         - könyvesboltok,
         - vendéglátó egységek,
         - rendezvényhelyszínek.

A cél a tárlat bemutatása helyett a teljes körű élmény biztosítása, amelyben a résztvevő teljesen elszakadhat a külvilágtól.[8] A szupersztár múzeumok a profitorientált menedzsmentszemléletnek köszönhetően arra is képesek, hogy új tárgyakat szerezzenek be, illetve a terjeszkedés útjára lépjenek. Ennek példája a Guggenheim Múzeum nemzetközi terjeszkedése, a MoMA bővítése New Yorkban, vagy a londoni Tate Modern.[9] A múzeumok tárgyi beszerzései azonban, különös tekintettel az aukciókon történő vásárlásokra, nem sok esetben térülnek meg a jegyértékesítésekből. A pénz máshonnan származik:[10]

  • az aukción ’ajándékba kapott’ médiafigyelemből, mint ingyenes reklámból,
  • a kapcsolt szolgáltatások értékesítéséből,
  • az olyan, pusztán anyagi haszonszerzést szolgáló tevékenységekből, mint a reprodukciók és jogdíjak értékesítése.

A fentiek alapján szinte már úgy tűnik, hogy a múzeumi kiállítás nem több egy ernyőnél, amely a többi tevékenység számára biztosítja a hitelességet és megteremti a marketinget.[11] Hogy ez így van-e, nem tudjuk. Megítélésünk szerint igen, de múzeumonként eltérő mértékben, vagyis: egyes helyeken jelentősebb szerephez jut a profit-orientált, sztármúzeum-szerű működés, máshol pedig kisebbhez, s ezeken a helyeken inkább a csendes elvonulás és a kollekciók gondozása a cél.

Élénk szakmai vita folyik arról is, hogy a múzeumok mit csináljanak a pincében lévő műkincsállománnyal. Vannak, akik úgy érvelnek, hogy ezeket a legjobb megoldás volna piacra vinni, mert akkor legalább egy szűk kör, az új tulajdonosuk (és azok, akiknek az illető megmutatja) láthatná, a pincékben viszont rejtve maradnak, s egyáltalán nem szolgálják eredeti céljukat, a gyönyörködtetést. Emellett szól az is, hogy az értékesítésből befolyó összegekből a múzeumok fejleszthetnék ingatlanállományukat, új kiállításokat rendezhetnének és rossz állapotú műtárgyakat restaurálhatnának. A pincék kiárusítását ellenzők szerint viszont ez nem szolgálná a múzeumok működésének eredeti célját, s etikai aggályokat is felvetne.

 

Műkereskedelem

Mindenekelőtt definiáljuk, hogy a művészvilágon belül hol helyezkedik el a műkereskedelem! A műkincspiac magába foglalja:[12]

  • a művészeket, mint „árutermelőket”,
  • az eladókat és a kereskedőket, mint „közvetítőket”,
  • a vevőket,
  • a különböző érdekgazdákat, akik részt vesznek a műtárgyak
         - előállításában,
         - piacra juttatásában,
         - népszerűsítésében (marketing),
         - kiállításában,
         - a párbeszéd fenntartásában.

A globális műkincspiac több, mint 300 kisebb részpiac együtteséből tevődik össze, amelyek különböző földrajzi területeken találhatóak, illetve eltérő árutípusok adásvételére szerveződnek.[13] Egyes becslések szerint csak az Egyesült Államokban 71.000 kereskedő foglalkozik a különböző szépművészet, lakberendezési tárgyak és régiségek adásvételével.[14]

Fejlődéstörténet

A mai értelemben vett kereskedő cégek, antikvitások és galériák először Franciaországban és Nagy-Britanniában jelentek meg. Londonban az 1850-es években nyíltak meg az első olyan boltok, amelyek a lakásdekorációs cikkek mellett művészi értékkel is bíró tárgyakat árultak. Később ezekből nőtték ki magukat az olyan üzletek, amelyek már kizárólag szépművészeti alkotásokra specializálódtak. A West Enden található, elegánsabb helyek rövid időn belül a társasági központok szerepét is magukra öltötték, néhány éven belül pedig éves kiállításokat is szervezni kezdtek, amelyeket a mai aukciós házak őseinek tekinthetünk.[15] Az aukciós katalógusok is ekkorra, tehát az 1870-es évekre fejlődtek ki, hiszen korábban jóval rövidebb jegyzékek léteztek csak.[16] Párizsban a műkereskedelem csak némi lemaradással, az 1870-es évekre fejlődött ki, ezért addig a francia alkotók is inkább Londonban értékesítették munkáikat.[17] Budapesten – Bécshez hasonlóan – az első műkereskedők a könyv és nyomtatványboltok tulajdonosai lettek, akik az új könyvek mellett régieket, kottákat, térképeket és grafikai munkákat is árultak.[18] A XIX. századi Magyarországot a műkereskedelem pezsgése jellemezte, s ez így is maradt egészen a II. Világháborúig. A szocializmus időszakában szintén működött valamiféle műkereskedelem, de igazi reneszánszról csak a rendszerváltás után beszélhetünk. A 2008-as gazdasági válság ezen a területen is éreztette hatását, napjainkban viszont egy újabb piaci konszolidációnak lehetünk tanúi. A hazai piac forgalmát a hazai szakemberek körülbelül 5,5 milliárd Forintra becsülik.

A műkincsek gyűjtése világszerte egyre népszerűbb dolognak számít, s az ezredforduló környékén a tevékenység még nagyobb lendületet kapott. A műkincspiacra irányuló médiafigyelem, amely a szupersztár múzeumoknak köszönhető, a műkereskedelemre is áldásos hatással van, mivel inspirálja és vásárlásra ösztönzi a műgyűjtőket.[19] Ki ne kezdene el ugyanis arról ábrándozni, hogy némi anyagi erőfeszítés árán akár az otthonát is egy szép kép vagy szobor díszíthetné, amikor egy múzeumi beszerzésről, vagy aukciós rekordról olvas tudósításokat! A vágyakat pedig sok esetben tett is követi…

 

A műgyűjtés története

A művészet megrendelői a polgárság színrelépéséig az arisztokraták, az egyház (s csak nagyritkán a híresebb kereskedő és bankárcsaládok) voltak. A holland festészet volt az első, amely világi igényeket is kiszolgált, s ezt a témaválasztásban is megfigyelhetjük. Az átlagember először a XIX. század közepén, Londonban engedhette meg magának, hogy szerény hajlékát művészeti alkotásokkal dekorálja. Ehhez viszont olyan alkotásokra volt szükség, amelyek megfeleltek a speciális, nem túlzottan kifinomult, de annál tömegesebb ízlés, illetve a viszonylag kis méret kritériumainak, s képesek voltak rá, hogy egy átlagos enteriőrt különlegessé tegyenek.[20] A viktoriánus korszag végétől letisztultabb, egyszerűbb stílusok jelentek meg (például: szecesszió, art nouveau, bauhaus, art deco), amelyben a művészi teljesítmény egyre hangsúlyosabbá vált.[21] Az értékálló befektetés, mint szempont először az 1930-as években jelent meg a kispolgárság körében. A profit azonban egyáltalán nem tűnt garantáltnak, s csak a leghozzáértőbb vásárlók tudtak olyan döntést hozni, amely kiállta az idő, a divat és az ízlés változásának próbáját.[22] A lakásdekorációs céllal készült festményekből a profitmaximalizálás érdekében rengeteg kópia is készült, amelyeket nyomatok vagy tucat-másolatok formájában sokszorosítottak.[23] Baumol felmérései alapján ugyanakkor a művészet szerencsésebb szórakozásnak tekinteni, mint jó befektetési lehetőségnek, legalábbis átlagban, hiszen 1652. és 1961. között az aukcióra került festmények éves átlagos hozama mindössze 0,55% volt, szemben a brit állampapírok hasonló időszakban fizetett 2,5%-os átlagos hozamával.[24] Ráadásul, „egy festmény igazából csak néhány évtized alatt tud komoly nyereséget generálni.”[25]

 

Műgyűjtők

Bár a kényszeres gyűjtögetést a pszichológia betegségnek tekinti, a gyűjtés önmagában nem az, sőt, remek hobbi is lehet. A gyűjtő általában azért kezd bizonyos tárgyakat maga köré gyűjteni, mert azokhoz valamilyen érzelmi kötődés fűzi. A műgyűjtés esetében a leggyakoribb motivációk közé sorolhatjuk az esztétikai élményt, a szép emlékeket, s a sznobizmust is, amely objektíven megfogalmazva nem jelent egyebet, mint azt, hogy a művészet élvezete helyett ebben az esetben a hangsúly a társadalmi kapcsolatok építésén van.

A gyűjtés pozitív hozadékai közé sorolhatjuk, hogy a gyűjtő a gyűjteményéről és a hasonló tárgyakról igyekszik minél többet megtudni, s e kutató tevékenység szellemi épülésére szolgálhat. Nem ritka, hogy a gyűjtésnek köszönhetően egy adott területen még a viszonylag alacsony iskolázottságú emberek is óriási tudásanyag felhalmozásáról tesznek tanúbizonyságot. A másik előny, hogy a gyűjtés összekapcsolja a hasonló érdeklődési körrel rendelkező embereket, s ezzel lendületet ad társas kapcsolataiknak is.

Ha a gyűjtés szenvedéllyé válik, akkor az gyűjtő magatartásában megjelennek a szenvedélybetegségek tünetei. Ezek közé sorolhatjuk az ezen kívül eső dolgok (munka, család, társas kapcsolatok, háztartás) elhanyagolását, illetve az olyan anyagi döntéseket, amelyek a szükséglet-kielégítés nem megfelelő sorrendjéről tanúskodnak. A kóros vagy patologikus gyűjtögetés azonban rendkívül ritka jelenség, amelyről Buda Béla így ír: „Az igazi gyűjtés a felnőttkorra rögzül. Akkor már legtöbbször életformává válik. A hivatáson kívül ez a fő tevékenység. Ez a hobbi, a szenvedély. A legtöbb idő és energia erre megy rá. Növekszik a szakismeret is, pl. a tárgyra vonatkozó történelmi, gazdasági, ikonográfiai, stb. vonatkozásban is, de más gyűjtők állományait, vagy a kurrens árakat illetően is. A gyűjtés aktív szakaszában szinte mindenki több pénzt és időt fordít a gyűjteményre, mint amit megengedhetne. Ezért is szoktak szenvedélyről beszélni, hiszen a vágy csillapíthatatlan, „dózisnövekedés” figyelhető meg, mert hiába szerez meg valamit a gyűjtő, más hiányzó tárgy iránt erősödik fel törekvése. A kereskedő szinte „díler”, aki csábítja és kiszolgálja a kötődést.”[26]

Ha mi is vásárolni szeretnénk…

Bár szinte lehetetlennek tűnik, a gyűjtést mégis egy viszonylagos érzelmi távolságtartással érdemes folytatni. Sokkal jobb döntések születhetnek, ha a gyűjtő nem esik a saját lelkesedésének, pillanatnyi fellángolásának áldozatává. Ehelyett a gyűjtést érdemes alapos tájékozódással, tanulással kezdeni, amelynek során megismerjük a különböző művészeti stílusokat, korszakokat, és a főbb történelmi eseményeket. A választott korszak művészvilágát, híres alkotóit, termelési módszereit és eszközeit szintén érdemes alaposan áttanulmányozni. Azzal sem árt tisztában lenni, hogy az adott korszaknak és alkotónak milyen a megítélése napjainkban: keresett-e vagy inkább elfelejtett, és milyen árszínvonalon juthatunk hozzá a műveihez? Sok időt megtakaríthatunk, ha az interneten annak is utána nézünk, hogy a keresett műtárgyak hol szoktak felbukkanni, és mely fórumokon írnak róluk. A szakértők és a nagy gyűjtők azt állítják, hogy mielőtt bármit is vásárolnánk, előtte legalább egy évet érdemes a tanulásra szentelni.

Ha konkrét helyzetben kell mérlegelnünk, akkor nem árt, ha tudjuk, hogy a tárgyak értékét az alábbi körülmények határozzák meg:[27]

  • alkotó,
  • autentikusság
         - a mű hol helyezkedik el az alkotó életútján belül?
         - egy csúcsműről beszélhetünk?
         - mennyire dominálnak rajta az alkotó ismert stílusjegyei?,
  • minőség,
  • ritkaság,
  • állapot,
  • előtörténet,
  • kiállítási megjelenések,
  • szakirodalmi és sajtómegjelenések,
  • méret,
  • földrajzi elhelyezkedés,
  • korszellem (az adott irányzat mennyire divatos),
  • gazdasági helyzet.

Mielőtt vásárolnánk, mindenképpen kérjünk tájékoztatást a tárgy állapotáról![28] Ha egy műgyűjtő szakértő segítségét veszi igénybe, akkor ezzel hozzájut az optimális döntés meghozatalához szükséges tudáshoz, amit maga csak éveken át tartó tanulással és tapasztalatszerzéssel szerezhetne meg.[29] A díjazás mértéke az adásvétel értékének 10-15%-a. Etikai szempontból fontos, hogy a szakértő csak a vevőtől fogadhat el díjazást, az eladótól nem kérhet jutalékot, hiszen ezzel azt bizonyítja, hogy nem csak a megbízó vevő érdekében járt el.

 

Aukciók

Az első aukciókra a XVIII. második felében, Londonban került sor.[30] Ekkor alapította James Christie a nevét máig viselő, és 2012-ben 3,5 milliárd dolláros forgalmat bonyolító aukciós házat is, a Sotheby’s aukciós ház elődjének története pedig egészen 1744-ig vezethető vissza. Magyarországon 1910-ben tartották az első árverést, amelyek egészen a kommunista hatalomátvételig zavartalanul folytak. Az államosítás után egészen a ’80-as évekig csak a Bizományi Áruház Vállalat rendezhetett árveréseket.[31] A rendszerváltás után a piacra ismét visszatértek a magánszereplők, s ma már kb. féltucat cég rendez műtárgy árveréseket, akikről egyrészről a szerény, de létező szaksajtóban, másrészről az interneten tájékozódhatunk. „Bár Magyarországon a festményaukciók elsöprő fölénnyel vezetik a mezőnyt mind a hírversenyben, mind a leütések összértékét tekintve, egyre gyakoribbak az olyan aukciók, ahol már néhány ezer forinttól lehet licitálni régi tárgyakra, relikviákra.”[32]

A kalapács alá kerülő tárgyakról aukciós katalógusok készülnek, amelyekben ideális esetben az alábbi adatok, információk találhatók a tárgyakról:[33]

  • a tárgy megnevezése,
  • a tárgy típusa, kategóriája,
  • rövid leírás a fizikai tulajdonságokról,
  • a tárgy hitelességének igazolása (jelzés, szignó),
  • a tárgy kora, keletkezésének dátuma, megjelenés éve,
  • méret és súly,
  • felhasznált anyagok és hordozó,
  • a tárgy állapota, sérülései,
  • a tárgy előtörténete (javítások, egyéb beavatkozások),
  • a tárgy jelenlegi helye (ha nincs jelen az aukción),
  • korábbi kiállítások, sajtómegjelenések felsorolása,
  • vonatkozó irodalmi művek, hivatkozások,
  • alkotó neve, kora, munkássága,
  • az alkotó életútja és a tárgy helye ezen belül (pl. korszakmegjelöléssel),
  • képek (amelyek bemutatják a tárgy szépségét és állapotát is),
  • raktári vagy azonosító szám,
  • az eladó személye (nem minden esetben),
  • becsérték,
  • kikiáltási ár.

Ami fontos, hogy egy kezdő gyűjtő minden esetben elegendő időt hagyjon magának, de ezzel együtt se féljen a tettek mezejére lépni. Ritka, hogy valaki már az első vásárlás alkalmával élete legbölcsebb döntését hozza, de ez nem baj, hisz a helyzet magában rejti a fejlődés esélyét. Ugyanis, nem csak a művészeknek vannak korszakaik és fejlődési pályájuk, de a gyűjtőknek is.

Hasonló blogbejegyzések

Kötelező olvasmányok kezdő műgyűjtőknek (recenzió két magyar könyvről)
Így működik a használtcikk piac

 
Irodalomjegyzék

  1. Bordieu: Field of cultural production
  2. Buda B.: A gyűjtés lélektana
  3. Fletcher P. – Hemreich A. (2011.): The rise of the modern art market in London 1850-1939, Manchester University Press. New York Amerikai Egyesült Államok
  4. Frey B. S. (2003.): Arts & Economics, Springer Verlag, Berlin, Németország
  5. Gerlis M.: Art as an Investment?
  6. Goodwin C. D. (2004.): Art and the Market, University of Michigan, Amerikai Egyesült Államok
  7. Gould C. – Mespélde S. (2012.): Marketing Art int he British Isles, 1700 to the Present, Ashgate Publishing, Egyesült Királyság
  8. Gregson N. – Crewe L. (2003.): Second-Hand Cultures, Berg, New York, Amerikai Egyesült Államok
  9. Herskovits E. (2010.): Ki mint vesz, úgy arat?; 168 óra online, 2010.12.08.
  10. Horowitz N. (2001.): Art of the Deal, Princeton University Press, New Jersey, Amerikai Egyesült Államok
  11. North M. – Ormrod D. (1999.): Art market sin Europe, 1400-1800, Ashgate Publishing, Aldershot, Egyesült Királyság
  12. Philips C. (1925.): Emotion in arts, Heinemann
  13. Rozell M. (2014.) The art collector’s handbook, Sotheby’s Institute of Art, Lund Hampries, Egyesült Királyság
  14. Rush R. (1961.): Art as an Investment
  15. Rutter F. (1921.): Modest work for modest means, The Sunday Times, 1921.10.21. 7.o.
  16. Slowinska M. A. (2014.): Art/Commerce, Blakefeld, Németország
  17. Taylor J. (2014.): In search of the Budapest secession: the artist proletariat and modernism’s rise int he Hungarian art market, Helena History Press, St. Helena, Amerikai Egyesült Államok
  18. Wessely A. (2012.): Művészetszociológia – „Kinek nem kell és miért?”; Kultúra és közösség, 2012./I-II. 65-72. o.
  19. Williams R. C. (1980.): Russian Art and American Money, Harward University Press, London, Egyesült Királyság
  20. Már a szocializmusban is!, Piac & Profit, Letöltve 2015.10.29-én az alábbi weboldalról: http://www.piacesprofit.hu/kkv_cegblog/penz/mar_a_szocializmusban_is/

 

[1] Forrás: Frey 2003/23

[2] Forrás: Horowitz 2011/21

[3] Forrás: North – Ormrod 1999/3

[4] Forrás: Bordieu in Horowitz 2011/22

[5] Forrás: North – Ormrod 1999/1

[6] Forrás: Wessely, 2012

[7] Forrás: Frey 2003/49

[8] Forrás: Frey 2003/57

[9] Forrás: Horowitz 2011/14

[10] Forrás: Horowitz 2011/23

[11] Forrás: Horowitz 2011/23

[12] Forrás: Horowitz 2011/17

[13] Forrás: Rozell 2014/65

[14] Forrás: McAndrew in Horowitz 2011/18

[15] Forrás: Fletcher – Hemreich 2011/47

[16] Forrás: Fletcher – Hemreich 2011/57

[17] Forrás: Gould – Maspléde 2012/40

[18] Forrás: Taylor 2014

[19] Forrás: Horowitz 2011/14

[20] Forrás: Rutter in Fletcher – Halmreich, 2011/98

[21] Forrás: Rutter in Fletcher – Halmreich, 2011/99

[22] Forrás: Rutter in Fletcher – Halmreich, 2011/105

[23] Forrás: Gould – Maspléde 2012/180

[24] Forrás: Frey 2003/160

[25] Forrás: Piac & Profit: Már a szocializmusban is!

[26] Forrás: Buda Béla: A gyűjtés lélektana

[27] Forrás: Rozell 2014/69

[28] Forrás: Rozell 2014/130

[29] Forrás: Rozell 2014/30

[30] Forrás: Gould – Maspléde 2012/120

[31] Forrás: Herskovits 2010

[32] Forrás: Piac & Profit: Már a szocializmusban is!

[33] Forrás: Rozell 2014/54

 

Szólj hozzá!

Címkék: műgyűjtés művészet befektetés aukció műkereskedelem

A bejegyzés trackback címe:

https://vaszaritamas.blog.hu/api/trackback/id/tr668034186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.