HTML

Vaszari Tamás

Tisztelt Látogató! Amikor ezt a blogot életre hívtam, akkor sokat gondolkodtam azon, hogy miről is kellene szólnia. Végül úgy döntöttem, hogy mindent leírok, ami a múltban hatással volt rám. Szívből remélem, hogy az olvasottak Önre is inspirálólag hatnak majd! Az egyes témákat a saját véleményemmel is kiegészítettem, és arra kérem a Kedves Olvasót, hogy ha Önben megfogalmazódik valami, akkor írja meg nyugodtan! Hátha új gondolatokat ébreszt vele valaki másban is… Köszönettel: Vaszari Tamás

Címkék

ajándékozás (1) Aliyev (1) Amazon.com (1) apple (1) arculattervezés (1) árpolitika (1) ártárgyalás (1) ártárgyalás tréning (1) aspirációs csoport (1) aspirációs csoportok (2) atomenergia (2) aukció (1) autóipar (1) Azerbajdzsán (1) A művészet mint üzlet (1) befektetés (6) benjamin graham (1) brand (1) brandépítés (1) branding (2) BRM (1) Bulgária (1) business relationship management (1) business school (1) Carmine Gallo (1) cégér (1) céges honlap (1) cégtörténet (1) cégvezetés (1) cellular organisation (1) Chris Anderson (1) CMS (1) dekoráció (1) demográfiai hatások (1) demonstratív fogyasztás (1) demotgráfia (1) deomgráfiai hatások az ingatlanpiacon (1) design (1) diplomácia (1) divat (1) Dr Törőcsik Mária (1) elemzés (1) elhelyezkedés (1) erőműépítés (2) értékesítés (8) értékesítés-orientált (1) értékesítési ismeretek (1) értékesítési technikák (4) étterem-marketing (1) felnőtt (1) felnőttképzés (1) fogyasztói aspirációk (1) fogyasztói döntések (1) fogyasztói magatartás (4) framework (1) gazdaságfejlesztés (3) gazdasági helyzet (1) gazdasági válság (2) GLOBE (2) Győr (1) gyűjtés (1) hitel (1) Hofstede (1) homlokzat (1) honlap (1) honlapkészítés (1) Hosszú farok (1) identitáspolitika (1) imázs (1) ingatlan (4) ingatlanbefektetés (5) Ingatlanbefektetés- és menedzsment (1) ingatlanbefektetés és menedzsment (2) ingatlanfejlesztés (1) ingatlanpia (1) ingatlanpiaci elemzés (1) ingatlanszektor (1) innováció (3) innováció-menedzsment (1) inside-out (1) Jan Carlzon (1) Kaluga (1) kapcsolatmenedzsment (1) kapitalizmus (1) karrier (1) Kautz konferencia (1) Kelet-Európa (3) kereskedelem (1) kirakat (1) kisbefektetők (1) kisvállalkozás (2) KKV (1) klaszter (1) kockázat (1) kockázati tőke (1) konferencia beszámoló (1) könyvajánló (6) korrupció (1) kovács tünde (2) Közép-Európa (2) közép-Kelet-Európa (2) közgazdaságtan (5) közgazdasátan (1) kultúrgazdaság (1) lakáspiac (1) Lapítsd le a piramist! (1) long tail (1) luxus (1) luxusipar (1) magyar-orosz kapcsolatok (2) márkaépítés (1) marketing (16) marketingstratégia (1) marx (1) másodlagos piac (1) megapolisz (1) menedzsment (10) Mercedes-Benz (1) Mintzberg (1) molinó (1) Moszkva (1) MSPR Üzleti Iskola (1) Műgyűjteni de hogyan? (1) műgyűjtés (3) műgyűjtó (1) műgyűjtő (1) műkereskedelem (2) munkatapasztalat (1) munkavállalás (1) műtárgypiac (1) művészet (1) nagyvállalatok (1) német-orosz kapcsolatok (1) Németország (1) nemzeti identitás (1) Nemzetközi kapcsolatok (3) önkormányzati rendszerek (1) online marketing (1) orosz-azeri kapcsolatok (1) orosz-német kapcsolatok (1) Oroszország (14) Oroszország fejlesztési stratégiája (1) orosz fiatalok (1) orosz gazdaság (1) Orosz gazdaságfejlesztés (1) orosz identitáspolitika (1) orosz közigazgatás (1) orosz közigazgatási rendszer (1) orosz önkormányzatok (1) orosz regionális politika (1) orosz vidék (3) összehasonlító elemzés (1) outside-in (1) Paks II (2) pénzügyi ismeretek (1) pénzügyi műveltség (1) piaci verseny (1) PR (1) prezentáció (2) prezentációtechnika (1) Professzionális értékesítés (1) professzionális értékesítés (2) programozás (1) promóció (1) protokoll (1) Pro Minoritate (1) Putyin (2) Putyin-adminisztráció (1) Rába (1) recenzió (4) Rechnitzer János (1) regionális gazdasgáfejlesztés (1) reklám (2) rendezvényszervezés (1) sales (2) self branding (1) spin-off (1) start-up (3) startup (1) státusszimbólumok (1) steve jobs (1) Steve Jobs (2) stratégia (2) stratégiai tervezés (1) stratégiamenedzsment (2) szakmai gyakorlat (1) szejtes szerkezet (1) személyes értékesítés (1) szervezeti kultúra (1) Szkolkovo (1) szociológia (2) tárgyalástecnika (1) társadalomfejlődés (1) településhálózat (1) településmarketing (1) térelmélet (1) termeléscentrikus (1) történelem (1) tréning (1) tudásmenedzsment (4) turizmusmarketing (1) üzletfejlesztés (1) üzleti angyal (1) üzleti tervezés (1) vagyonteremtés (1) vagyon teremtés (1) vállakozás (1) vállalatirányítás (7) vállalati evolúció (1) vállalati struktúra (1) vállalatvezetés (2) vállalkozás (3) vállalkozásfejlesztés (3) válság (1) válságmenedzsment (1) változásmenedzsment (1) városfejlődés (3) vásárlási döntések (1) vaszari andrás (1) vendéglátás (3) Vendéglátás-marketing (1) vendéglátás-marketing (10) vendéglátóipar (5) vendéglátó ipar (1) versenyképesség (2) vevőszolgálat (1) vezetés (1) Vezetéstudomány (1) vezetői kompetenciák (2) vezetőképzés (2) vidék (1) vidékfejlődés (2) weboldal (1) XXI. század (1) Címkefelhő

Friss topikok

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Orosz–magyar nemzetközi szeminárium az MTA KRTK Regionális Kutatások Intézetében

2016.11.15. 20:24 :: Tamas Vaszari

KONFERENCIA BESZÁMOLÓ

 

Szervező: MTA KRTK Regionális Kutatások Központja
Helyszín: Pécs, Papnövelde utca 22.
Dátum: 2016.03.04. péntek
Előadók:

  • Valerij Kulesov[1]: Oroszország és Szibéria gazdasága: a múlt, a jelen és a jövő
  • Vjacseszlav Szeliversztov[2]: A tudomány szerepe a Novoszibirszki terület 2025-ig tervezett újraiparosítási programjának megvalósításában
  • Vadim Gilmundinov[3]: Az orosz gazdaság strukturális problémái és fejlődési perspektívái
  • Lux Gábor[4]: Az újraiparosítás lehetőségei és kihívásai Közép- és Kelet-Európában
  • Varjú Viktor[5]: Pécs és a zöld-gazdaság

Valerij Kulesov előadásában az orosz és a szibériai gazdaság utolsó 70-75 évéről beszélt. Véleménye szerint a vizsgált időszak két szakaszra osztható: az olajárrobbanás előttire és az azt követőre. Az 1950-es és ’60-as években az olajexportból származó bevételek még nem gyakoroltak érdemi hatást a gazdaságra, a ’70-es évektől viszont ugrásszerűen megnőtt az olajexportból származó jövedelem, ami torzítani kezdte a fejlődés irányát. Napjainkban az orosz gazdaság fejlődése teljesen olajexport-függő: ahhoz, hogy az ország gazdasága évente 3,5 és 4,5% közötti növekedést produkáljon, 75 és 85 dollár körüli hordónkénti olajárra van szükség. Az olajár a Rubel árfolyamára is hatással van: minél magasabb, a Rubel annál erősebb a dollárhoz képest.

  1. táblázat: Az olajbevételek aránya az állami költségvetésben

Év

Arány (%)

2000.

8-9%

2012-14.

52-53%

2015.

<50%

2016.

44%

Ideális:

20-22%

Forrás: Kulesov, 2016

Az olajbevételek azonban nem csak a szövetségi költségvetését, hanem az alacsonyabb rendű közigazgatási egységek (városok, szubjektumok) büdzséjét is torzítják. A két fővárosban az ott székelő olaj- és bányaipari vállalatok 18, illetve 5-6%-kal járulnak hozzá a városok bevételeihez.

Szibériában az elmúlt 100 évben öt óriásprojekt valósult meg: négy a rendszerváltás előtt, egy perig utána. A projektek közül három a közlekedésfejlesztéshez kapcsolódott, kettő pedig az energiaszektorhoz. Infrastrukturális projektek:

  • Transz-Szibériai vasútvonal,
  • Bajkál-Amur vasútvonal (BAM), amely 1932 óta folyamatosan épül és 4324 km hosszú,
  • Északi Tengeri Hajóút (NSR), amely a Kara-tengertől a Csendes-óceánig köti össze Szibéria északi városait.

Energetikai projektek:

  • Transz-Szibériai Csővezetékrendszer,
  • a Jeniszej folyó vízierőművei.

Az óriásprojektek mellett a XX. században – különösen a II. Világháború idején – hadiüzemeket, illetve olyan gyárakat telepítettek a térségbe, amelyek a kibányászott ásványkincseket dolgozták fel. Emiatt a mai Szibéria Gazdasága jelenleg főként a vegyiparra, az űriparra és az elektrotechnikára épül. Az olajexportból és a bányászatból származó exportbevételek csak kis részben jutnak el ide, a profit többsége a fővárosban realizálódik. A még működő gyárak közül sokat még a szovjet időkben alapítottak, katonai megrendelések teljesítésére. A régió befektetési igénye jelenleg 5.200 milliárd dollár. A jelenlegi fejlesztési projektek között kevés a tudás-intenzív befektetés, a tőke pedig főleg a hadiiparba áramlik. Ennek hátránya, hogy a termelés teljesen az állami megrendelésektől függ, az állam vásárlóereje pedig az olajexportból származó bevételektől. Mivel az olajbevételek jelenleg alacsonyak, így az állami megrendelések sem elegendőek.

A szibériai diákok a szükséges tudást kétféle módon szerezhetik meg: vagy az ország európai részére mennek tanulni (főleg Moszkvába), vagy a helyi egyetemekre. Ahhoz, hogy a helyi intézményrendszer is versenyképes alternatívát nyújthasson, a Tomszki, a Krasznojarszki és a Novoszibirszki Egyetem összefogott, és stratégiai szövetséget kötött egymással.

Annak érdekében, hogy az Oroszországi Föderáció szubjektumai között Szibéria megőrizhesse versenyképességét, átgondolt fejlesztési és kommunikációs stratégiára van szükség. Más szavakkal: a közvélemény előtt Szibériát újra kell pozícionálni. A Szovjetunió megszűnése és a hadiipar válsága után a földrajzi adottságait kihasználva Szibéria logisztikai központ lett, de az efféle szolgáltatások nem alkalmasak rá, hogy lekössék a helyben rendelkezésre álló, és gépgyártásra képzett munkaerőt. A megfelelő megoldás kizárólag az újraiparosítás lehet, amely képes rá, hogy nagy tömegben létesítsen munkahelyeket.

Vjacseszlav Szeliversztov előadását a Novoszibirszki terület történetének bemutatásával kezdte. A régió iparosítása a múlt század ’60-as éveiben kezdődött és egészen a rendszerváltásig folyt. A ’90-es éveket azonban az ipar válásága jellemezte. Az utóbbi 10-15 évben gazdaság számára a logisztika, valamint a szolgáltató szektor fejlődése jelentett némi kiutat, azonban ezek az ágazatok nem voltak képesek rá, hogy nagy tömegben hozzanak létre munkahelyeket. A fenti folyamat végén került napirendre Szibéria újraiparosítása, mivel ez egyrészről segítene kiaknázni a térség erőforrásait, másrészt lekötné a helyben rendelkezésre álló, speciálisan képzett munkaerőt.

Fontos, hogy az újraiparosítás során elsősorban tudás-intenzív tevékenységeket sikerüljön meghonosítani. Ezt úgy kívánják elérni, hogy csak olyan projektek kaphatnak állami pénzügyi támogatást, amelyekben az ipar együttműködik a regionális tudásközpontokkal. A partnerséghez azonban a kutatóközpontoknak is fejlődniük kell, mivel jelenleg komoly probléma, hogy a kutatási eredmények nem alkalmasak rá, hogy a termelés során felhasználják őket. Erre megoldást jelenthet, hogy az egyetemek mellett kisebb spin-off cégek alakulnak, amelyek a kutatási eredményeket alkalmazható eljárásokká alakítják át.

A tudomány és az ipari együttműködését az állam más eszközökkel is támogatja. Ezek közé tartozik a jogszabályi környezet alakítása, a projektszerű támogatás, és az állami megrendelések juttatása. A célok is egyértelműek: az importfüggőség csökkentése helyettesítő termékek gyártásával, regionális fejlődés és a későbbiekben akár nemzetközi szinten is versenyképes termékek kifejlesztése és előállítása. A kiemelt gazdasági ágazatok közé tartozik a nanotechnológia, a biológia, a gyógyszeripar, a hadiipar, az alumíniumgyártás és az infrastruktúrafejlesztés. A cél, hogy a fejlesztési stratégia megvalósításában minél többen részt vehessenek és az eredmények minél több lakossági és vállalati szereplő számára váljanak érzékelhetővé. Az állami támogatások rendszerével ún. zászlóshajó projekteket kívánnak megerősíteni, amelyek képesek rá, hogy az országos vagy nemzetközi piacra jutva pótlólagos jövedelemtömeget vonzzanak a térségbe, s megrendeléseikkel iparági klasztereket, beszállítói hálózatokat fejlesszenek maguk körül. A fenti folyamat során várhatóan kialakulnak majd olyan kisebb cégek, amelyek további munkahelyeket teremtenek.

A moszkvai szkolkovoi innovációs központhoz hasonlóan Novoszibirszkben is megépült a Kolcovoi Biotechnológiai Park. A 3000 m2 alapterületű üzleti inkubátort 2007-ben kezdték építeni, és 2011-ben költöztek be az első lakók. A tudományos parkban olyan cégek dolgozhatnak, amelyek egyrészről a kijelölt ágazatokban működnek (orvos-biológia, gyógyszeralapanyag-gyártás, biotechnológia, orvosi műszergyártás), másrészt azt várják tőlük, hogy a régió fejlődésének motorjaivá váljanak.

Az újraiparosítás kísérleti jelleggel is bír, amely siker esetén modellként szolgálhat a távol-keleti területek fejlesztéséhez is. Ennek része, hogy Szibéria újrapozícionálja önmagát. Az innovatív technológiák alkalmazásának már most is vannak kézzel fogható eredményei: 2012. és 2014. között a Novoszibirszki terület által előállított GDP 23%-kal bővült, 2020-22-ig pedig további 30%-os emelkedés prognosztizálható. Valerij Kulesov kutatásai alapján a húzóágazatok közé sorolható az atomtechnológia, az alapkutatások és az innovációk, az egészségvédelem, az oktatás és a kommunikációs infrastruktúra fejlesztése.

Vadim Glimundinov Oroszország strukturális problémáiról, illetve a fejlesztési lehetőségekről beszélt. 2012. előtt Oroszország teljes egészében a külső bevételi forrásoktól függött, a belső finanszírozás pedig elégtelen volt. Az olajbevételeknek köszönhetően az exportfüggőség folyamatosan erősödött, a reálbérek emelkedését pedig nem követte valódi termelékenység javulás a gazdaságban. A GDP növekedése szinte kizárólag az olajáraktól emelkedésén múlott.

Az ország jelenleg is függ a külföldi befektetőktől. Mivel viszont a szankciók miatt nincs elegendő beruházás, így az ország gazdaságában rejlő fejlődési potenciált nem lehet kiaknázni. A külföldi tőke mellett hazai is rendelkezésre áll, de ezt a tulajdonosok a magas kockázati szint miatt nem feketetik be. A külső adósság aránya jelenleg a GDP 40%-a körül mozog, ami kézben tartható.

A gazdasági fejlődés azonban nem csak az olajárak visszaesése és a nyugati szankciók bevezetése miatt torpant meg. A növekedés több éves távlatban is egyre csökkenő mértékű, ami azt mutatja, hogy a gazdasági struktúra nem megfelelő, az ezredforduló után kezdődő konjunktúra kifulladóban van. A belső fogyasztás ugyan emelkedik, de a magas importarány miatt a vásárlások nem stimulálják eléggé a hazai ipart. Mivel azonban az exportbevételek egyre alacsonyabbak, kevesebb jut importra is, bár az arány még mindig magas. A csökkenő vásárlóerővel az ország lakossága is kénytelen szembenézni. Ahhoz azonban, hogy a reálbérek emelkedése fenntartható legyen, tőkebefektetésre lenne szükség a gazdaságban, de ebből sajnos nincs elég. A gazdaság egyértelműen a holland betegségéként leírt gazdasági jelenség tüneteit produkálja: a termelés egészében nézve ugyan nem esik drasztikusan, de az iparszerkezet strukturális problémákkal küzd. Ennek oka, hogy az olajbevételekből az elmúlt években szociális kiadásokat fedeztek, tartalékalapot hoztak létre, és csak részben költöttek iparfejlesztésre. A megvalósult fejlesztési programok többsége az energiaszektorban történt, s nem ment végbe valódi gazdasági modernizáció. Tehát, sem az innovatív, sem a tudás-intenzív gazdasági ágazatokat nem fejlesztették. Összefoglalva, 2012. és 2015. között az orosz gazdaságot az alábbi tulajdonságok jellemezték:

  • bebizonyosodott, hogy a gazdasági növekedés csak valódi szerkezetváltással tartható fenn,
  • az energiahordozók exportaránya nem fenntartható,
  • a tőkebefektetéseket a jelenleginél jobban kell ösztönözni,
  • nincs elegendő FDI,
  • a monetáris politika nem a valódi húzóágazatokat és növekedési gócpontokat támogatta,
  • az országban kevés a kvalifikált munkaerő,
  • hosszú távon is egyre emelkedik az országkockázat,
  • magas infláció, amely a gazdasági növekedésnek sem tesz jót, hiszen az ebből eredő GDP-arányos veszteség:
    • 2013-ban: 1%,
    • 2014-ben: 2,3%,
    • 2015-ben: 4%.

A strukturális problémák mellett kérdés, hogy az alacsony olajárak vagy a nyugati szankciók okoznak-e nagyobb károkat Oroszországnak? 2014-ben a szankciók 129, a tervezettnél alacsonyabb olajárak 157 milliárd dollárba kerültek. 2015-ben ugyanez 275, illetve 416 milliárd dollár volt, 60 dolláros átlagos olajár mellett számolva. A szankciók miatt kieső tőkebefektetések azonban sokkal hosszabb távon éreztetik majd hatásukat a pillanatnyi olajbevétel kieséseknél, hiszen így nem tudnak új projektek indulni, amelyek felgyorsíthatnák a gazdasági szerkezetváltást.

A nyugati szankciók ellen válaszul bevezetett exportkorlátozó intézkedéseknek viszont vannak nyertesei is: közéjük tartozik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. Regionális szinten a nyertesek közé tartozik az ország mezőgazdasági művelésre alkalmas, európai része, valamint az Altaj Köztársaság. A vesztesek közé sorolhatjuk az olyan autóipari körzeteket, mint Togliatti, Kaluga, illetve emellett Krasznojarszk.

Lux Gábor az újraiparosítás lehetőségeiről azt mondta, hogy erre Közép- és Kelet-Európában azért van szükség, mert a szolgáltató szektornál több munkahelyet teremt, illetve a gyártó tevékenység több addicionális, kívülről érkező jövedelmet hoz a térségbe. Dacára annak, hogy a régióban az iparban foglalkoztatottak aránya meglehetősen magas, problémák mégis vannak. A legfontosabb, hogy nagy hozzáadott értéket előállító tevékenységek továbbra is Európa magtérségeiben folynak, s az EU perifériájára csak a kevésbé jövedelmező tevékenységeket szervezik ki. Ráadásul, a közép- és kelet-európai térség FDI függővé vált, tehát gazdasági növekedést csak új projektek képesek generálni, de a 2008-as gazdasági válság óta az efféle befektetések egyre ritkábbak. A közép- és kelet-európai munkaerő bére ráadásul drágább a kínainál, ami egyben gátat is jelent. A bérplafon miatt viszont a versenyképes munkaerő elvándorol, és a magtérségekbe áramlik. Hiányzik a nemzeti tőke is, amely nélkül nem jöhet létre nemzeti ipar. Nemzeti ipar nélkül pedig nem lehetnek hazai központok sem. A klaszteresedés üteme szintén elégtelen. Ami a globalizáció korában kiutat jelenthet, az nem más, mint a helyi erőforrások jobb kiaknázása és a humántőke fejlesztése.

Varjú Viktor a zöld-gazdaság munkahelyteremtő képességéről, illetve annak hiányáról tartott előadást. Elmondta, hogy Pécs, miután önmagát az életminőség városaként definiálta, sorra hajtott végre környezetvédelmi és energiahatékonysági beruházásokat. Dacára annak, hogy az EU támogatások formájában ezek jelentős összegeket vonzottak a térségbe, és hozzájárultak a környezetterhelés csökkentéséhez, a rozsdazónák felszámolásához, illetve az életminőség javításához, képtelenek voltak rá, hogy új, hosszú távon is fenntartható munkahelyeket hozzanak létre. A zöld gazdaság, és ennek hatása tehát kettős: bár hozzájárul az életminőség javításához, arra nem alkalmas, hogy a régió traded szektorát erősítse.

 

[1] Prof. Dr. Kulesov, Valerij Vlagyimirovics, az Oroszországi Tudományos Akadémia tagja

[2] Dr. Szeliversztov, Vjacseszlav Jevgenyjevics, a közgazdaságtudományok doktora, a „Régió: gazdaság és szociológia” c. folyóirat főszerkesztője

[3] Dr. Gilmundinov, Vadim Manavirovics, docens, Novoszibriszki Állami Egyetem

[4] Dr. PhD Lux Gábor,  Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének tudományos munkatársa

[5] Dr. PhD Varjú Viktor,  Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének tudományos munkatársa

A fenti beszámoló szerkesztett változata a Tér és Társadalom c. folyóirat 30. évfolyamának 3. számában is megjelent.

Szólj hozzá!

Címkék: orosz gazdaság Oroszország konferencia beszámoló

A bejegyzés trackback címe:

https://vaszaritamas.blog.hu/api/trackback/id/tr7511963887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.