Szöveges kiegészítés a 2014.03.06.-ai szeminárium anyagához
A stratégiai tervezés során két megközelítés létezik. Az egyik megközelítésben a vevő igényei jelentik a kiindulási pontot (outside-in), a másik esetben pedig a saját képességeink (inside-out).
A cégünk fennmaradását és a benne rejlő növekedési potenciált az határozza meg, hogy a vásárlóknak szükségük van-e az általunk előállított termékre vagy szolgáltatásra. A saját boldogulásunk pedig attól függ, hogy a rendelkezésünkre álló tudásra és erőforrásokra építve mire vagyunk képesek. Ha fenti kérdésekre választ szeretnénk találni, akkor elemeznünk kell a helyzetünket. Mérjük fel a piacot, és mérjük fel, hogy milyen kielégítetlen igényekkel találkozunk, és nézzük meg azt is, hogy mi mire vagyunk képesek! Ezek után már könnyebb dolgunk lesz, ha egy jól működő, megvalósítható stratégiát szeretnénk.
A fent ismertetett két megközelítés közül az egyik általában felülkerekedik, és meghatározóvá válik a cégek stratégiai tervezése során.
Az outside-in típusú stratégia a piaci keresletből indul, és az ott feltárt lehetőségek kiaknázására összpontosít. A cég igyekszik alkalmazkodni a környezetéhez, és arra törekszik, hogy minél előnyösebb pozícióba kerüljön. A teljes működést áthatja a megfelelni akarás, és a gyors reakció. Az ilyen cégek általában úgy szereznek piaci részesedést, hogy alacsonyabb áron dolgoznak vagy közelebb mennek a fogyasztókhoz, és igyekeznek minél jobban kiszolgálni őket. Például, a fogyasztói értéket állítja a működése központjába a világ legnagyobb online könyváruháza, az Amazon.com, ahol a fejlesztések mindig abból indulnak ki, amit a felhasználók szeretnének.
Az inside-out stratégia a cég erősségeire épít, és abból indul ki, hogy mire képes a cég, illetve az ott dolgozó emberek. A cégvezetők ilyenkor abban bíznak, hogy a piac majd felismeri a termékeikben rejlő értéket, és magától megvásárolja őket, tehát: a környezet alkalmazkodik hozzájuk. Az ilyen cégek mindig nagyon magabiztosak, és igyekeznek divatot teremteni, vagy a versenytársaik előtt járni. A cég sikereit általában a piaci előnyükre építik, s olyan gyorsan fejlesztenek, hogy a többi versenytárs ne érhessen a nyomukba. Tipikusan inside-out stratégiát folytatott Steve Jobs, az Apple alapítója, aki a cég új termékeivel igyekezett divatot is teremteni.
Természetesen, mindkét filozófiának megvannak a veszélyei is.
Az outside-in stratégia oda vezethet, hogy a cég elveszti az irányvonalat, s a piaci igények szolgai teljesítőjévé válik. Például, ilyenek a délkelet-ázsiai hardvergyártó cégek, akik csak licenszeket gyártanak, minél olcsóbban. De, bármilyen tökéletesen végzik is a munkájukat, tudjuk róluk, hogy a többségük sosem lesz meghatározó piaci szereplő. A versenyben maradáshoz egyre alacsonyabb árak kellenek, amitől elvékonyodik a profitsáv, és egyre nehezebb lesz kitermelni a szükséges fejlesztési költségeket. Ettől a termékek és a gyártási eljárások elavulnak, s a cég könnyen azon kaphatja magát, hogy kezd kiszorulni a piacról.
Az inside-out stratégiával sem árt óvatosnak lenni! Ha valaki csak magára figyel, akkor fennáll a veszélye, hogy olyan terméket állít elő, ami a kutyának sem kell! Sok ilyen, néhány esetben rendkívül innovatív, de a kor viszonyai között drága és felesleges termék született már, amelyek némelyike akár a gyártó céget, vagy a mögött álló vállalkozót is csődbe juttatta. A figyelmetlenség azonban még akkor is sokba kerülhet, ha a csődöt sikerül elkerülni: előfordulhat, hogy olyan problémákat oldunk meg még egyszer, amelyekre már régen létezik a válasz, vagy olyan termékkel állunk elő, amit mások már gyártanak. A fentiek miatt nem árt tehát, ha néha másokra is odafigyelünk!
Összefoglalva: tartsuk észben, hogy a stratégiai tervezés során minden szempontot mérlegelnünk kell, és a piacra, valamint a saját képességeinkre egyformán figyelnünk kell!
