Az alábbi bejegyzésben arra teszek kísérletet, hogy összegyűjtsem a Magyarországon ma végbemenő demográfiai változások ingatlanpiaci hatásait.
Az első, és szerintem legfontosabb tényező a kivándorlás. Ami óta Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, a fiatalok elvándorlása nagymértékben felerősödött. Addíg is sokan indultak el Amerikába, Németországba vagy Olaszországba szerencsét próbálni, de a munkaerő szabad áramlása tovább gyorsította ezt a folyamatot. A kivándorlás ráadásul a fiatal, nyelveket beszélő, iskolázott emberek körében volt a legnagyobb arányú, hiszen az ő esetükben reális esély van arra, hogy Nyugaton néhány év múlva egy sokkal jobb életet teremtsenek maguknak annál, mint ami itthon várna rájuk. Ugyanakkor lehetetlen, hogy 350-500 ezer ember eltűnése egy 10 milliós országból ne rázza meg annak gazdaságát. Ez a tömeg ugyanis nem csak emberekként, de fogyasztókként, sőt, ingatlanfogyasztókként is definiálható. Ez pedig azt jelenti, hogy ez a közel félmillió fiatal immár nem Magyarországon veszi majd meg az első lakását, sőt, a későbbi, családalapításhoz szükséges nagyobb ingatlanokat sem. Az ingatlanfejlesztők ennyivel kevesebb megbízásra számíthatnak, az állam pedig ennyivel kevesebb adóbevételhez fog jutni. A jelenség további következménye lesz, hogy a meglévő lakásállomány is elégségesnek bizonyul, ezért egy kínálati piac alakul majd ki, amely ahhoz vezet, hogy az árak tartósan alacsonyak maradnak.
A második, az előbbi hatást kissé tompító tényező az életszínvonal javulása. Hiába van már 5 éve válság és stagnálás, az a tény ezért vitán felül áll, hogy az életszínvonal, ha csak lassan is, de azért folyamatosan emelkedik. Az emberek egyre kényelmesebben élnek, s egyre több dolgot engedhetnek meg maguknak. A családi otthonokban szépen, lassan általánossá válik a nappali, a gyerekek külön szobát kapnak, itt-ott megjelenik a dolgozó, a konyhától külön álló ebédlő és a gardróbhelyiség is. Egyre ritkább, hogy több generáció éljen egymás hegyén-hátán egy kis lakásban, mert a fiatalok, még ha súlyos hitelterhek vállalásával is, de igyekeznek saját otthont teremteni maguknak. Az egy főre jutó átlagos lakóterület tehát egyre nagyobb, ami viszont mégiscsak egyfajta ingatlanpiaci kereslethez vezet.
A harmadik társadalmi jelenség a családszerkezet megváltozása. Szomorú dolog kimondani és leírni, de az élethosszig tartó házastársi kapcsolatra épül családmodell egyre kevésbé népszerű. A házasságok 70 százaléka felbomlik, ami egyben azt is jelenti, hogy a korábban együtt élő emberek szétköltöznek. Ehhez ismét csak lakások kellenek. Ma Magyarországon a háztartások átlagos létszáma 2,7 fő, ami fokozatosan 2 főre fog csökkenni. A folyamat időbeli kiterjedését egyelőre nem tudom meghatározni, de a jelenség vitathatatlanul létezik. Az egy lakásra jutó egyre kevesebb lakó persze nem csak a válásoknak köszönhető. Ezt erősítik az egyedül maradt özvegyek és a szinglik is, akik az egyszemélyes háztartások legtipikusabb lakóinak tekinthetők.
Az országon belüli migráció szintén hatással van az ingatlanpiaci keresletre. Egy embernek általában egy lakhelyre van szüksége, az azonban már korántsem mindegy, hogy ez hol található. A gazdaságilag elmaradott régiókból az emberek szívesebben költöznek a jobban prosperáló területekre, ahol először bérlőként, majd később vevőként jelennek meg. Az elvándorlás viszont a másik oldalon tovább erősíti a leszakadást, és az ingatlanpiac hanyatlását.
A fenti hatás csak néhány azok közül, amelyek hatással vannak e szektor működésére. Számos egyéb jelenség létezik még, amelyeket figyelembe kell venni, de a legfontosabbakat, azt gondolom, hogy a fentiekben megemlítettem. Bízom benne, hogy a leírtak hasznosnak bizonyulnak, és hozzájárulnak majd a jobb döntések meghozatalához.
