Recenzió két könyvről
Az emberek többségében kezdettől fogva ott él a vágy, hogy szebbé tegyák környezetüket, és az őket körülvevő tárgyakon keresztül is megmutassák magukat a környezetük számára. Néhányan a vágyott szépséget a műtárgyakban vélik felfedezni, s belőlük alakul ki a társadalom azon kis csoportja, akiket a legtöbbször csak "műgyűjtőknek" nevezünk.
A műgyűjtőket vizsgálva felfedezhetünk egy olyan közös tulajdonságot, amely mindegyiküket egyaránt jellemzi. Ez pedig nem más, mint az a tény, hogy mindannyian voltak "kezdő műgyűjtők". Kezdő műgyűjtőnek lenni nem könnyű feladat. A gyűjtőt ebben az időszakban a lelkesedés és a bizonytalanság kiséri útján, amely körülény csak a legritkább esetben vezet jó döntésekhez. Persze, aki óvatos, az megpróbálja csökkenteni a kockázatokat, s igyekszik tájékozódni.Az online PR-cikkek áradatában azonban kevés a fix pont. Még, ha a gyűjteni kívánt tárgyakat, s a kvalitásos alkotókat ismerjük is, arról vajmi kevés elképzelésünk van arról, hogy miként induljunk el a felhalmozás és a gyűjtemény kialakításának útján. Az alkalmi vételekről ugyanis a legtöbb esetben kiderül, hogy bakot lőttünk, a biztos, kockázatmentes vásárlásoknál pedig óriási felárat kell fizetni a jóhírű aukciósgházak szolgáltatásaiért.
Az már szinte communis opinio, hogy szánjunk időt a tájékozódásra, mielőtt megvásárolnánk a majdani gyűtemény első darabját! Azt mondják, hogy ehhez legalább egy évre van szükség, de a legtöbb esetben kiderül, hogy még ez is igen optimista előrejelzés. Nagyon fontos, hogy ebben az időszakban ne csak a műtárgyakat igyekezzünk megismerni, hanem a műtárgypiac működését is, mivel csak akkor vásárolhatunk előnyös feltételek mellett, ha tudjuk, hogy hol mire számíthatunk, és mikor miért fizetünk.
Egy kezdő műgyüjtő számára magyar nyelven két rövidke könyv létezik, amelyet mindenképp érdemes elolvasni, mielőtt bármit is gyűjteni kezdene. Az egyik Judith Benhamou-Huet: A művészet, mint üzlet c. könyve, a másik pedig Rechnitzer János: Műgyüjteni, de hogyan? c. írása.
A művészet, mint üzlet c. könyv üzenete az első néhány oldal után még nem teljesen világos, és később is nagyon a sorok mögé kell nézni, hogy az olvasó a leírt szövegből ki tudjon hámozni néhány használható információt. A szerző ugyanis alig tesz egyebet, mint hosszasan sorolja a Christie's és a Sotheby's aukciósházak rekordjait és anekdotáit, miközben oly' görcsösen próbál érdekes lenni, hogy közben fájdalmasan unalmassá válik az egész szöveg. Csak a könyv második felében számíthatunk némi jutalomra az első részben átélt szenvedésért cserébe: itt már szó esik róla, hogy a világ mely országaiban és piacain vásárolhat a gyűjtő olcsóbban, mint New-Yorkban, és olvashatunk néhány sort az art-managerek munkájáról is: arról, hogy miként fedeznek és építenek fel egy-egy művészt, és hogyan válik valaki egyik napról a másikra sikeres alkotóvá. Az utolsó oldalhoz érve mégis úgy érezzük majd, hogy érdemes volt átrágnunk magunkat ezen a könyvön, mivel az aukciós házak, a műkereskedők és az őket kiszolgáló média szereplőinek munkáját sikerült egy kicsit jobban megérteni.
Rechnitzer János Műgyüjteni, de hogyan? c. könyve sokkal olvasmányosabb és szórakoztatóbb a fent említett műnél. A professzor sorait olvasva az ember érzi: a szerző nem azért írta meg ezt a könyvet, hogy a népszerűséget hajszolja vele, hanem egyszerűen csak szeretné megosztani a saját gondolatait, tapasztalatait a téma iránt érdeklődőkkel. Az író nem kíván objektív maradni: nyílten vállalja az általa vallott értékeket, és a kedvenc témáit. A könyv tele van anekdotákkal, személyes élményekkel, amelyekből bárki sokat tanulhat. A szerző felfedi a gyűjtés buktatóit, és hasznos tanácsokat ad a saját gyűjtő-stratégiánk kialakításához is. Számos út tárul elénk, amelyek közül mindenki kiválaszthatja a számára szimptaikusat. Az író külön érdeme, hogy a magyar műkincspiac múltjával is megismerteti az olvasót, így megismerhetjük annak trendjeit és fejlődési útját. Ez a kutatói munka olyan érdem, amely nem csak elvitathatatlan, de egyértelműen kijelöli a könyv helyét a hazai, gyűjtőknek szóló művek között, mégpedig a dobogó legfelső fokán!
Hasonló bejegyzések
Jegyzetek a művészvilág és a műkereskedelem működéséről
Így működik a használtcikk piac