A Borisz Milner által szerkesztett könyv az orosz nyelven elérhető legrészletesebb leírást adja a nagyvállalati tudásmenedzsment módszertanáról. Erre a tudásanyagra az orosz gazdaságnak égető szüksége is van, hiszen a világ egyik leggazdagabb országa, amely a természeti erőforrások jelentős, sok esetben legnagyobb készleteit birtokolja, napjainkban sajnos nem az őt megillető helyen található a gazdasági nagyhatalmak sorában. E sajnálatos ténynek a legtöbb esetben nem is az alacsony képzési színvonal az oka, hanem az elavult technológiák alkalmazása, és az alacsony fokú szervezettség. Valószínűleg ez áll annak a jelenségnek a hátterében is, hogy egy magára valamit is adó gyártulajdonos, ha megteheti, akkor sok esetben nyugat-európai menedzsmentet bíz meg a vállalata irányításával. Viszont, az elmúlt két évtizedben felnőtt egy új orosz generáció, amelynek tagjai maholnap menedzserek lesznek, és akik nem csak készen állnak tanulni, de szívesen vesznek a kezükbe a hazai működési környezetben is jól alkalmazható szakirodalmat. Az elavult vállalatirányítás korszerűsítése, és az új technológiák alkalmazása az orosz gazdaság megújulásának záloga, amelyhez pontosan ilyen, módszertani könyvekre van szükség. A tudásmenedzsment, és a hatékonyságjavítás nem csak lehetőség, de kényszer is Oroszország számára, hiszen a lakosság létszáma évről évre kevesebb. Ez azt jelenti, hogy az országnak hamarosan szembe kell nézni a munkaerőhiány fenyegető rémével, amelyet csak a meglévő állomány leghatékonyabb kiaknázásával lehet ellensúlyozni. Persze, az átalakulás egy része valószínűleg lezajlik majd magától, hiszen a számítógépek elterjedése, valamint a robotok és más termelőeszközök a ma ismert munkahelyek nagy részét automatikusan kiváltják, így inkább az irányításra kell felkészülni.
A könyv első fejezetei a világgazdaság átalakulásáról, az új versenyelőnyökről, valamint az húzóágazatok, sikertényezők bemutatásáról szólnak, s ezekhez kapcsolódik a tudásmenedzsment. A téma szempontjából kiemelkedően fontos az információ gyors áramlása és az információs dömping. Ez merőben új helyzetet teremt, hiszen immáron nem a megszerzésé, hanem a szelektálásé és az alkalmazásé a főszerep, amelyhez egészen más kompetenciákra van szükség. Bármely információk találtassanak is fontosnak, az mindenesetre biztos, hogy az átlagon felüli fejlődés könnyebben elérhető az immateriális javak (humántőke, szervezeti értékek, nem megfogható vagyontárgyak, vásárlói bázis) bővítésén és fejlesztésén keresztül, mint a materiális javak mennyiségének növelésével. Ugyanez természetesen visszafelé is igaz, tehát: egy esetleges céges mélyrepülés hátterében valószínűleg a folyamatok felborulása, a jóhír sérelme vagy egy kulcsfontosságú vezető, esetleg munkatárs távozása áll, semmint egy materiális erőforrás beszűkülésének ténye.
A könyv középső fejezetei az információ fellelhetőségi helyeit taglalják, illetve azokat a módszereket, amelyekkel ezek az adatok, tapasztalatok, tudásanyagok kinyerhetők, rögzíthetők, és rendszerezhetők. A 65. oldalon található 10 lépésből álló módszer különösen fontos, hiszen ez vezeti végig az olvasót azon a folyamaton, amelynek megvalósításával létrehozható a szervezet saját tudásbázisa.
A tudásmenedzsment szakirodalmát olvasgatva az olvasó időnként hajlamos azt gondolni, hogy a tudásbázis kialakításával, a kommunikációs csatornák kialakításával és a munkatársak bevonásával a feladat megoldottnak, elvégzettnek tekinthető, de a rendszert működtetni is kell, s ez a mindennapok feladata lesz a vezetők és a résztvevők számára. Ahhoz ugyanis, hogy az információnak tömege legyen, és a megválaszolt kérdések, megoldott problémák, tapasztalatok száma egyre sokasodjék, a tudásbázis folyamatos fejlesztésére van szükség. Ehhez folyamatosan bátorítani kell az információ beáramlását, felhalmozását, meg kell szervezni az adatok tárolását és feldolgozását, illetve biztosítani kell a későbbi elérhetőséget, visszakereshetőséget.
A sikeres tudásmenedzsment egyik záloga a szervezeti reformok bevezetése. Ha a hierarchia túlságosan kötött, akkor lazítani kell rajta. Ha a kapcsolatok főleg vertikálisak, akkor figyelmet kell fordítani a horizontális kapcsolatok kialakítására és bátorítására, és a bürokrácia visszaszorítására. Fontos, hogy a dolgozók egyenrangúnak érezzék magukat, és bárki el tudja/merje mondani a véleményét. Az emberi kapcsolatok és függelmi rendszerek átalakítása csak az első lépés, amelyre szinte minden cégnél szükség van. A második lépcsőfok, hogy létrehozunk egy, a témával foglalkozó részleget. Ennek lehet egy összefogó felelőse, aki kapcsolatot tart az egyes szervezeti egységekkel, de kialakítható egy teljes csapat is, amelyben elemzők, informatikusok, HR és PR szakemberek egyaránt helyet kapnak. Ha a vállalat egyszerre több helyszínen, esetleg több országban van jelen, akkor a tudásmenedzsment minden esetben a központ feladata. Fontos, hogy a megbízottak tisztában legyenek a munkájuk fontosságával, és ezt a szervezet többi munkatársában is képesek legyenek tudatosítani, mert csak így számíthatnak együttműködésre.
A tudásmenedzsmenttel foglalkozó szakemberek elfogadtatásában nagy szerepet kap a cég felsővezetése is. Ha a többi szervezeti egység azt látja, hogy a vezetők támogatják a tudásmenedzsereket, és partnerek a munkájuk végzése során, akkor valószínű, hogy ők is így tesznek majd. Ahhoz, hogy ez az együttműködés hatékony legyen, a cég belső marketingcsatornáin rendszeresen kommunikálni kell azokat az eseményeket, amikor a cég irányítói a közösség rendelkezésére bocsátották tudásukat, megosztották gondolataikat.
A könyv harmadik harmadában a szerzők pontos leírást adnak a tudásmenedzsmenthez szükséges informatikai rendszerrel kapcsolatos elvárásokról. Ebbe beletartoznak az adatgyűjtés módszerei, az adatrögzítés irányelvei, a mentés és rendszerezés lépései, a biztonságos adattárolás, és a visszakereshetőség, előhívhatóság is.
A könyv végén a szerzők egy-egy külön fejezetet szentelnek a cég életében bekövetkező olyan eseményeknek, mint a vállalati továbbképzések, a tanácsadói megbízások, vagy a szervezetfejlesztési folyamatok. Az ilyen események ugyanis egy olyan koncentrált információtömeget jelentenek a cég számára, amelyet egyrészről el kell raktározni, másrészről be kell építeni a mindennapi működésbe, vagy más szavakkal: amelyekre alapozva meg kell változtatni a korábban bevált rutint. Ezen a területen a legnagyobb kihívás az újdonságok elfogadtatása, és annak elérése, hogy a munkatársak nyíltan, előítéletek és fenntartások nélkül viszonyuljanak az új eljárásokhoz, és adjanak nekik egy esélyt. Ezt leírni könnyű, de egy több évtizedes, komoly múlttal és hagyományokkal rendelkező szervezetet felkészíteni erre bizony igen nagy feladatnak bizonyulhat! Szerencsére a Tudásmenedzsment a vállalatoknál c. könyvben a szerzők összegyűjtöttek néhány módszert, és esettanulmányt, amelyből a témával foglalkozó szakemberek ihletet meríthetnek…
A fenti recenzió
Борис Мильнер, Зинаида Румянцева, Валентина Смирнова, Алла Блинникова:
Управление знаниями в корпорациях, ISBN 5-7749-0438-5; Серия: Управление корпорацией, Moszkva, 2006.
c. könyve alapján készült.
